Fejlesztő: JoyMasher; Kiadó: The Arcade Crew; Platform: PC, Switch, PS4|5
Az emberiség védelmezőjévé léphetünk egy jó útra tért mesterséges intelligencia páncéljában: a Vengeful Guardian: Moonrider ügyesen hozza a 16-bites korszak akciójátékainak hamisítatlan hangulatát.
A Vengeful Guardian: Moonrider-ben tekintélyelvűek azért hoztak létre szuperkatonákat, hogy fegyveres eszközökkel kordában tartsák az emberiséget, ám a játékos által irányítható címszereplő révén sorsuk megpecsételődött, ugyanis alkotóinak parancsával ellentétesen cselekszik. Bosszúra szomjasan addig nem nyugszik, míg a totalitárius állam vezetőivel és korábbi társaival végleg le nem számol. A brazil székhelyű JoyMasher a kritikusok által elismert Blazing Chrome és az Oniken után ismét a ’90-es évek japán videójátékai felett állít emléket, az oldalnézetes akcióplatformerek rajongói végre egy egészen pompásan kivitelezett Shinobi-klónnal gazdagodhatnak.
Mindazonáltal stílusán belül nem érdemes semmiféle egetverő újításra gondolni, a Moonriderre tényleg csupán főhajtásként szabad tekinteni, s a legtöbb szempontot figyelembe véve profin kivitelezett alkotás érkezett személyi számítógépemre. Nindzsa után ezúttal egy szamuráj robotot irányíthatunk, kinek alapvetően két különböző fegyvertípus áll rendelkezésére, hogy a mesterséges lényeket széttrancsírozza. Kardja mellett (a bossoktól megkaparintott) spéci képességekkel pusztíthat, így gyakorlatilag egyszemélyes hadseregként tekinthetünk rá. Összesen nyolc pályán ügyeskedhetünk, de nyúlfarknyi száguldozás és lövöldözés alkalmával olykor rövid 3D-s szcéna erejéig motorbiciklit is kontrollálhatunk, s a lezárás pedig természetesen valamennyiszer fő nemezisek elleni párharc során csúcsosodik ki.
A szinteken azonban gondosan elrejtett chipeket is felkutathatunk, a karakterünkbe illesztve akár azonnal használhatjuk őket (egyidejűleg maximum kettőt), de pályák kezdetekor mazsolázhatunk közöttük: ilyen például az automatikusan újra töltődő életerő vagy az ellenfelek enyhébb sebzési képessége. Ezekből a tárgyakból fejezetenként egy vagy két darabot találhatunk és a pozitív csengésűek abból a szempontból negatívan hatnak a játékosra, hogy a küldetés befejezése után teljesítményünktől függően a Moonrider S, A, B és C rangsorba sorol bennünket. Igyekeznünk kell, hogy minél kevesebbszer kerüljünk az örök vadászmezőkre és lehetőség szerint mindenkit kiiktassunk. Sajnálatosan statisztikánkat csak helyi szinten mérhetjük össze társainkkal, az online rangsorolás ezúttal teljes egészében kimaradt.
Az irányítás letisztult és nincs túlbonyolítva, ahogy az egy retro játéktól elvárható, továbbá zene és hanghatások szempontjából hozza a kötelezőt a dél-amerikaiak produktuma, mely egy igazán élvezetes hack and slash cím változatosan kivitelezett felépítettséggel.
Legutóbb ezt teszteltük:
