Fejlesztő és kiadó: Shirakumo Games; Platform: PC
Kedvünk szottyant barlangászni a posztapokaliptikus nyílt világban játszódó Kandriában, ami helyenként brutális, olykor viszont kifejezetten érdekfeszítő kaland.
Műfaját tekintve izgalmas videójátékos egyveleg látott napvilágot. A Kandria alapvetően ügyességi játék némi RPG fűszerezéssel, ugyanakkor az összesen 250 változatosan felépített szobát tartalmazó felfedezés során precíziós platformerekre jellemző pályákon is ugrabugrálhatunk. A történetbe túlságosan nem mennék bele, ugyanis már az elejétől fogva különös világba csöppenünk rejtélyes, némi emlékezetkiesésben szereplő hősnőnkkel, aki sajnálatosan jóformán alig emlékszik valamire korábbi életéből. A sztori előrehaladtával viszont szép lassan kiderül, hogy milyen szerep hárul rá végítélet idején, ahol nem mellesleg két ellentétes érdeket képviselő frakció háborújába keveredik.
Az NPC-kkel való társalgás olykor opcionálisan választható, de alapvetően lineáris játékmenet tárul elénk dacára annak, hogy a Kandria nyílt világú platformerként igyekszik eladni magát. Persze, akadnak szép számmal mellékküldetések, melyek apropóján többnyire valakit meg kell keresnünk és sokszor vissza kell merészkednünk valamely korábban bejárt helyszínre, de az is megesik, hogy valamiket (főleg gombákat és tárgyakat) fel kell kutatnunk. A bonyolult barlangrendszerben pecázhatunk is: halak kifogása mellett ritka tárgyakat is fellelhetünk így, amiket a megfelelő kereskedőknél jó pénzért cserében eladhatunk vagy egyetlen fegyverünk, a kardunk szintlépésében nyújtanak támaszt. Szablyánkat az arra dedikált asztalnál turbózhatjuk fel, s a fejlesztéshez a missziók teljesítése utáni jutalmakra is hasonlóképpen szükség van.
A térkép sajnos elég keveset árul el egyik-másik territóriumról, vagyis pontosabban szinte semmit és furcsa módon piros iksszel kizárólag a halálunk pontjait jelöli, ami azért valljuk be, meglehetősen lényegtelen információ. Ezen felül viszont csak üres, fehér színű, kisebb-nagyobb rubrikák vannak felsorakozva egymás hegyén-hátán. Nem árt memorizálnunk az 5 gyorsutazás (metro) pozícióját, ha nem akarunk mechanikus lényekkel vagy vadállatokkal újra és újra megküzdeni, mert rövid idő után bizony hamar reinkarnálódnak – és sajnos nem egyszerű felül kerekedni rajtuk, miközben a zsebünkben található HP-növelő véges.
A Kandria repetitív mivolta ellenére egészen szórakoztató cím lett, s a fejlesztők állítása szerint hamarosan érkezik a pályaszerkesztő is, melynek „gyümölcsét” akár a közösséggel is megoszthatjuk – a 0 lenyomásával egyébként az alapjátékban már most is elérhető, de gyanítom, véletlenül hagyták benne. Zeneileg egészen hangzatos dallamok csendülnek fel, míg a 33 eltérő külsejű szerkó számos filmes kikacsintást nyújt.
Legutóbb ezt teszteltük:
