Fejlesztő: Parallel Studio; Kiadó: Quantic Dream; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S
Tengeralatti kalandra invitál az Under the Waves egy izgalmas alternatív 70-es évekbeli díszletbe, de sajnos, ami ezután jön az már nem biztos hogy maradandót hoz.
Áldás vagy átok amikor egy kisebb projekt váratlanul kap egy méretes marketing boostot? Hirtelen bekerül a reflektorfénybe, amely kétségkívül rengeteg figyelmet összpontosít rá – eddig jó. Viszont előfordulhat, hogy az emberek olyasmit kezdenek belelátni, ami nincs is ott, onnantól pedig már sokkal nehezebb már tisztára mosni az elvárásokat, vagy netán megfelelni nekik a hype kegyetlen hullámai által szegélyezve.
Valami ilyesmi történt az Under the Waves-szel is, amelyet a Quantic Dream nevével fémjelezve jelentettek be tavaly nyáron. Igen ám, csakhogy a népszerű franciák (Heavy Rain, Beyond: Two Souls, Detroit: Become Human alkotói) ezúttal csak mint kiadó bábáskodtak a projekt felett, ráadásul nem is először csináltak ilyet (a Sea of Solitude: The Director’s Cut kiadását is ők egyengették Nintendo Switchen). A közvélemény egy része viszont elkönyvelte a Quantic Dream saját játékaként, amely a Star Wars Eclipse árnyékában készül az időközben függetlenné avanzsált stúdióban, és amely biztos illik majd a korábban megszokott narratív kalandok sorába.
Nos a műfaj még stimmel is, de ez az egyetlen. A fejlesztést a Parallel Studio végezte, s ezt sem úgy kell érteni, hogy megkapták a munkát, hanem hogy a saját projektjük, amit a franciák valóban csak kiadóként felügyeltek, beleszólás nélkül. A játék sokkal inkább egy sétaszimulátor tengeralattjárós részekkel megtámogatva, maga történet sem olyan mély mint a fent említett példákban, habár azért itt is két szálon futnak a dolgok. A sztori főhőse Stan, a profi búvár, aki a felejtéstől is vezérelve merül (szó szerint) az Északi-tenger hullámokkal teli felszíne alá, hogy egy hatalmas olajkonszernnek végezzen munkálatokat. Egy családi tragédia élénk emléke bontakozik ki majd ki a szemünk előtt, közben pedig egy öko dráma is lejátszódik valós időben.
Túl sokat nem szeretnék egyikről sem elárulni, hiszen az Under the Waves gerincét a narratíva alkotja, beszéljünk hát inkább a köztes, szimulátor szerű részekről. Stan egy mini tengeralattjáró (Moon) segítségével közlekedik és a küldetések kimerülnek a “menj el ide”, “hozd el azt”, vagy “csinálj valamit ott” típusú feladatokban. Szerencsére az aprócska jármű irányítása nem rossz, habár azért bizonyos részek, amikor szűk helyeken kell vele manőverezni, pár embernél biztosan kiveri majd a biztosítékot. Javítani tudjuk ugyan az ütközések okozta sérüléseket (illetve később fejleszteni is), ám ehhez meg elengedhetetlen a hozzávalók grindolása (jobban járunk tehát, ha vigyázunk).
A gond azonban akkor kezdődik, amikor Stan ki is száll, hogy búvárruhában intézkedjen. Ezeknek a szegmenseknek néha kriminális az irányíthatósága, például a víz alatti séta és az úszkálás módozatok közti váltás érdekes fordulatokat tud hozni. Sajnos a bugok amúgy is jellemzőek a játékra, karakterünk lépten-nyomon belelóg valamibe (néha akár derékig is). Sajnos a performance sem túl acélos, a viszonylag egyszerűbb kivitel ellenére is sokszor lelassult a játék Xbox Series X-en. A szinkron igazából minőségi munka, más kérdés hogy a dialógusok, amelyeket a színészek szájába adtak sokszor semmitmondó, hatásvadász, félbeharapott mondatok, amiből pont a lényeget nem igazán lehet megérteni.
A legnagyobb gond azonban hogy a játékmenetet nem sikerült igazából eltalálni. Narratív kalandnak túlságosan is rövid is egyszerű, a kiegészítő szimulátoros, tengeralattjárós részek meg kevésnek érződnek. Egyrészt nem is vagyunk rászorulva, hogy az egész terepet felfedezzük, másrészt ha csak szolgai módon a fősodorra koncentrálunk, akkor az meglehetősen unalmas és kimerül az ide-oda utazgatásban (olyannak érződik, mintha azért került volna be, hogy legyen egy kicsit hosszabb a játék)
Félreértés ne essék: az Under the Waves nem tökéletes játék, sőt nagyon is sok helyen vétettek hibákat a készítőik, de aki egy Quantic Dream játékot várt, az máshol keresgéljen. Az alacsonyabb költségvetés sok mindenre lehet magyarázat, de igazság szerint egy indie játéktól se várnék olyat, hogy a főhőse ugyanabban a buvárruhában feküdjön az ágyba, vagy álljon a zuhany alá, a fedélzeti számítógépet használva meg ne egy login screent kelljen már bámulni – ezek nagyon olcsó megoldások. Pedig azért látszik hogy más téren volt igényesség, például van magyar felirat (ami öröm), illetve két fajta befejezés is. Talán csak egy alaposabb polish hiányzott volna, más kérdés, hogy ez is csak a problémák egy bizonyos részét oldaná meg.
Legutóbb ezt teszteltük:
