Fejlesztő: Tag of Joy; Kiadó: Thunderful Publishing; Platform: PC, Nintendo Switch
Ó, de rég volt ilyen szép kalandjátékunk, mint a Crowns And Pawns: Kingdom of Deceit! Egészen Litvániáig repít minket Milda családi története.
Nagyon sajnáltam, amikor tavaly májusban ki kellett hagynom a Crowns And Pawns: Kingdom of Deceit tesztjét, de akkoriban nem volt épkézláb PC a közelemben, és ha jól emlékszem telített is volt az időszak. Majd másfél évvel később viszont itt volt a lehetőség, hogy pótoljam a mulasztást, hiszen megérkezett a Nintendo Switch változat, úgyhogy rá is vetettem magam.
Első körben arra voltam kíváncsi, hogy (kalandjáték lévén) használja-e a port az érintőképernyőt. Nos: nem. A készítők egy jól átgondolt rendszert húztak fel a kontrolleres irányításra (lehet már a PC-s része is volt, ezt sajnos nem tudom), melynek egyedüli hátulütője, hogy az ‘A’ gombot alulra pakolták az épp aktuális hotspotnál megjelenő segédlet ábrán, így a játék feléig gyakran bekeveredtem mit is nyomjak (alighanem művészi, vagy UI design alapú döntés lehetett). De ha már a Switch változat elemzésénél tartunk, majdnem takkra ugyanazt kapjuk mint PC-n, egyedül a hátterek minőségén látható, hogy kicsit lentebb lettek konvertálva, de mindez legfeljebb desktop módban fog feltűnni, handheldben nem.
Maga a látványvilág szerencsére nem a műfajra mostanában jellemző “lebutított” pixelkaland, hanem egy kifejezetten szépen megrajzolt, igényes darab. Ha a stílus és a színvilág alapján esetleg a Broken Sword sorozat első részei ugranának be, az nem véletlen, hisz az egyik fő inspirációul szolgált a készítőknél (de a Gabriel Knight és Runway sorozatok is felrémlenek). A csapat főembere amúgy az a srác (Sarunas Ledas), aki a Revolution Software klasszikusának egy nem hivatalos folytatást is csinált 15 éve többedmagával (Broken Sword 2.5). A Crowns And Pawns: Kingdom of Deceit azonban nem 2D, hanem nagyon is térbeli, de mint fentebb már említettem, ugyanazt hangulatot célozza be – őszintén megmondva: sikerrel.
Általánosságban a játék tipikus point-n-click, de talán a kivitel mellett szerintem kicsit elhalványul a játékmenet. A sztori ugyan kifejezetten érdekes felütéssel indul: Milda a fiatal, chicagói lány váratlan hírt kap: meghalt a nagyapja (mondjuk nagyon nem hatja meg). A jelek szerint ő az öreg után maradt ingatlan örököse, de a bibi, hogy az Litvániában van (a fejlesztők hazája). A lány azonban elhatározza, hogy odautazik, a helyszínen azonban váratlanul egy több száz éves ereklye utáni hajszába keveredik. Maga a kifejtés tele van történelmi utalásokkal, így aki ezeket szereti, élvezni fogja a kalandot. A gond inkább ott van, hogy a szereplők a remek szinkron ellenére is nagyon sótlanok, műviek, a fejtörők hiába nem nehezek (pár kivétellel) de erőltetettek (sokszor volt időhúzás érzésem), a sztori pedig nagyon kurtán-furcsán ér véget. A 4-5 órás játékmenetet tekintve alattomosan az is jut az ember eszébe, hogy esetleg el lett vágva, hogy egy folytatásnak megágyazzanak.
Ráadásnak ott van a kusztomizáció lehetősége, vagyis Milda frizuráját és ruhatárát számos helyen átalakíthatjuk, ezzel kicsit sikerül új lendületet vinni a kalandba időről-időre. Kár, hogy minden más tekintetben (a grafika kivételével) inkább az átlagos jelző juthat a játékos eszébe – semmilyen téren nem sikerült igazán maradandót vagy emlékezeteset alkotni. A stílus rajongói azért így is megtalálhatják a számításunkat – aki egy könnyed, viszonylag gyors kikapcsolódásra vágyik, az nyugodtan szerezze be a Crowns And Pawns: Kingdom of Deceit-et.
Legutóbb ezt teszteltük:
