Egészségre nevelt a Tennis On-Court, óvatosságra sarkallt a Kill It With Fire VR és klasszikus sci-fi élményt hozott a Journey to Foundation. Heti PSVR2 körkép.
Legutóbbi PSVR2 merítéseinkben is teljesen eltérő játékokat gyűjtöttük csokorba és most sincs ez másképp, hiszen a megjelenési idő diktál. Mindenképp örömteli, hogy van mit kivesézni, még ha egyik sem igazán kiemelkedő darab. Van itt sport, vicces akció és komoly(kodó) kalandjáték is.
Tennis On-Court
Fejlesztő: Fishing Cactus; Kiadó: Perpetual Europe; Platform: PC, PS5
Közismert tény, hogy a világon az egyik legtöbbet “eladott” videójáték a Wii Sports. Ezzel most nem azt akarom finoman jelezni, hogy a Sony igazán adhatott volna valami ingyen cuccot a PSVR2 sisakok mellé (mint amilyen anno a PS5-höz mellékelt az Astro’s Playroom volt), de tulajdonképp az sem lett volna rossz. Sokkal inkább arra próbálnám terelni az irányt, hogy már a mozgásvezérlős irányítás egyik egyértelmű feldolgozásai a sportjátékok voltak. Nincs ez másképp VR-ban sem, a tenisz pedig kihagyhatatlan ziccer.
Persze ha szétnézünk, akkor volt már nemrég egy C-Smash VRS, ami ugyan nem klasszikus feldolgozás (sőt inkább fallabdára hajaz), de mindenképp rokon műfaj. A Tennis On-Court viszont egyértelműen a “fehér sportot” hozza kereszttűzbe. S hogy milyen sikerrel? Nos felemás az eredmény. Igazából maga szimuláció jó (sőt ha valaki profibb és a való életben is teniszezik, akár a valósághű módozatot is választhatja), de a látvány és a grafika inkább egy (de inkább két) generációval ezelőtti. Persze egy VR játékon számon kérni mindezt nem feltétlenül jogos, de amikor meglátod majd a papírmasé közönséget (csak az első sorok 3D modellek) akkor lehet sírva fakadsz majd magad is. A megjelenéskor még erősen bugos volt a játék és sokszor fagyogatott is, de azóta kapott már foltozást és noha nem volt részletezve annak tartalma, mintha most már stabilabb volna. Ezzel együtt is azért rétegjátékról beszélünk – aki odáig van a sportért az maximum a közelgő tél okán szedi majd elő, mindenki más meg aligha lesz lenyűgözve annyira a kivitelezéstől.
Kill It With Fire VR
Fejlesztő: Casey Donnellan Games LLC, Charm Games; Kiadó: TinyBuild; Platform: PC, PS4, PS5
Az arachnophobia komoly dolog, gyakorlatilag a legtöbb embert ez érinti a különféle félelmeket tekintve. A videójátékok is igyekeznek figyelembe venni és egyre több fejlesztő pakol be olyan filtert vagy kapcsolót, amely ezt szabályozza. Más kérdés, hogy mit ér mindez egy olyan játéknál, ahol maguk a pókok a főszereplők, vagyis őket kell üldözni és irtani tűzzel-vassal. Meglepő módon a Kill It With Fire VR is tartalmaz ilyen módot és egészen fura amorf alakzatok válnak a sokak szerint iszonyatos nyolclábúakból, de még a megjelenésükhöz köthető ijesztő hangeffektetek is külön-külön kikapcsolhatóak.
Ha valakinek ismerős volna a cím, az nem véletlen, hiszen a két-három éve ismert játék érkezett meg most a virtuális valóságba. A lényeg ugyanaz, hogy a különféle lakásokban, üzletekben, benzinkúton, esetleg japánkertben felkutassuk a pókokat és változatos fegyverekkel ki is irtsuk őket. Kezdetben a lángszóró lesz a megoldás kulcsa, de csapkodhatjuk is őket palacsintasütővel, de előkerül duplacsövű puskától kezdve fűnyírón át mindenféle kreatív eszköz. A játék ha nem is emlékezetes darab, nagyon jól működik VR-ban, így jó pár kellemes percet el lehet vele ökörködni (amúgy sem nagyon hosszú a kampány). A grafika maradt a stilizált, képregényes stílusú, de még így is meg lehet ijedni egy bazinagy póktól, ami a fridzsiderben csücsül egy tejes doboz hátulján, arra várva, hogy a frászt hozhassa ránk.
Journey to Foundation
Fejlesztő, Kiadó: Archiact; Platform: PC, PS5
Mostanság egyre gyakrabban történik meg az, hogy egy-egy videójáték klasszikus sci-fi írók műveihez nyúl vissza. A napokban jelent meg a Stanislaw Lem nevével fémjelzett The Invincible, erre most itt van egy másik író óriás, Isaac Asimov egyik legfőbb művének az adaptációja. Az Alapítvány sorozat még a negyvenes években íródott a múlt században, de azóta is az alapművek közé tartozik. S noha olyan szintű feldolgozást sosem kapott a TV-ben vagy mozikban, amit a Star Wars vagy a Star Trek mellé lehetne tenni, azért az Apple TV+ két éve csak útjára indított egy sorozatot – alighanem ez is segített abban, hogy videójáték is születhessen, ráadásul VR-ban.
A Journey to Foundation alapvetően egy narratív kalandjáték és ez így rendben is van, nem is tudnánk más stílust pászítani hozzá. A nagy kérdés inkább az, hogy kellett-e mindehhez a virtuális valóság, illetve mit tud ebből profitálni a játék? Nos ha a grafikát nézem, akkor egyértelműen semmit, mert nem mondanám különösebben szépnek még VR-es mércével sem, hiszen láthattunk bőven szebbeket akár PSVR2-n is (kicsit az is jutott eszembe, hogy azért sem jön 2D-s megjelenítős masinákra, mert ez a szint már ahhoz kevés volna). A játékmenetet viszont igyekeztek felpimpelni, hogy ne csak díszlet legyen a “beülős 3D”. Akadnak akciórészek, mint a lövöldözés, vagy mászások, térbeli puzzle feladványok, de még a párbeszédeket is igyekeztek feldobni. Például amikor valakinek az elméjében olvasunk, ott is van teendő a karjainknak, hogy interaktívabb legyen a dolog, de amikor a történet elején kihallgatunk egy foglyot, akkor meg a zsilipkamra nyitogatásával (is) kicsit jobban szóra bírni a delikvenst. Sajnos azt kell viszont mondjam minden jóindulat ellenére, hogy ezek szegmensek kifejezetten bénácskák, s az irányítás is hagy kivetnivalót maga után (kell is a játék elején a tutorial, mert nem intuitív). A grafika mentén még talán lehetne magyarázni az érezhetően kisebb költségvetéssel, de az egyéb megoldások inkább gyenge tervezést és igénytelenséget sugallnak. A feliratok például olyan módon jelennek meg, hogy a szavak mindenféle elválasztási szabályra fittyet hányva vágódnak el, sokszor gyakorlatilag olvashatatlanná, értelmezhetetlenné téve az “írásos mankót”. Így aztán csak az eredeti mű legfőbb rajongói fogják élvezni, de ők sem biztos, hogy egy VR sisakkal a fejükön szeretnék eltölteni a végigjátszás jó pár óráját.
Legutóbb ezt teszteltük:
