Fejlesztő: Ys Net; Kiadó: ININ; Platform: PC, Xbox One & Series X|S, PS4|5, Switch, Apple Arcade
Egy klasszikus árkád játék méltó szellemi folytatása az Air Twister, ami a videojáték ipar egyik legnevesebb veterán alkotójától érkezett.
Yu Suzuki a japán videojáték-fejlesztés közismert alakja. Csak, hogy a népszerűbbek kerüljenek terítékre: olyan nagysikerű remekművek kötődnek 40 éves szakmai életútja mellé, mint a Virtua Fighter trilógia, az Out Run vagy a Shenmue valamennyi epizódja, de ő volt az a pacák, aki tervező- és zeneszerzőként egyaránt nevét adta az egyik legretróbb shoot ’em up címhez, vagyis a Space Harrierhez. A rail shooterként is ismert művét azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert Suzuki nemrégiben eme alkotásának készített „folytatást”.
Az Air Twister főszereplője Arch hercegnő, akinek szülőföldjére nagyszabású inváziót indít ősellensége, a Vanguard. Innentől fogva könnyedén kitalálhatja mindenki, hogy mi a teendőnk, ezért okfejtésemet lezárnám annyival, hogy a történet nyilvánvalóan nem bizonyult tesztalanyunk erősségének. Ugyanakkor tán a főszereplő szemrevalóságát leszámítva alapvetően maga a játékmenet sem fejlődött egetverően az 1985-ben készült elődhöz képest.
Leegyszerűsítve a mechanikát, ezúttal is külső nézetből egy karakterrel repkedve lövöldözhetünk, aminek következtében a képernyőn előre koreografált ütemben szálldogáló mechanikus és hús-vér lényeket kell kiiktatnunk. A kameramozgás hasonlóan automatizált, és egy-két pályát leszámítva, ahol manőverezéssel reflexeinket tehetjük próbára, nekünk pusztán a lövéssel és Arch mozgásával kell bíbelődnünk.
A helyszínek változatosnak bizonyultak, összesen 12 pályán rendezhetünk csinnadrattát és a nemeziseink, csakúgy, mint az összesen tíz főellenség teljesen eltérő talentummal rendelkezik. Nálunk azonban a kezdeti fázisban mindössze egy számszeríj található, ami lényegében elegendő arra, hogy – ha nem is feltétlenül első blikkre, de – eljussunk a végéig. A betolakodók szétlövése után apró sárga csillag a jussunk, melyeket szép számmal gyűjtögethetünk, hogy aztán könnyedén elherdáljuk a főmenüben található boltban például több életerőre, skinekre, bónusz szintekre, nyakláncra, fegyverre stb.
Utóbbi két tárgy természetesen más aspektusba helyezi főhősünk támadási és védekezési képességeit és akár néhány másodpercig tartó, ideiglenes lassítást is bevethetünk. Viszont érdekes módon a Story módban nincs mentési pont, vagyis, ha az örök vadászmezőkre kerülünk és a két folytatási lehetőség apropóján is elbuktunk, akkor kezdhetjük legelejétől a megszállás visszaszorítását. Érdemes törekednünk arra, hogy az aktuális pályán mindenkit lezúzzunk és karcolás nélkül megússzuk, ugyanis ebben az esetben plusz egy életerővel gazdagodunk.
A tesztelés PC-n zökkenőmentesen zajlott, kellemetlenségekkel nem igazán találkoztam, az Unreal Engine alatt összetrombitált külcsín piszok látványos, a meseszerű helyszínek és a ’80-as évek sci-fi világára hajazó atmoszféra pedig irtó hangulatos. Zeneileg a Valensia nevű holland előadó kezeskedett, aki sok év kihagyás után ismét munkába állt a rajongó Suzuki kedvéért, és régi nótái újra komponálása mellett friss szerzeményekkel is előrukkolt. Az élvezeti értékhez rengeteg pozitívumot adnak hozzá rockopera stílusában megálmodott muzsikák, s kifejezetten szimpatikus, hogy témába vágó dallamok sokaságát hallhatjuk.
Nem mondanám hiánypótlónak az Air Twistert, de a műfaj kedvelői számára igazán ínyenc időutazásnak minősül. Bár minimum 30-40 évvel „elkésett” a megjelenésével, de a készítőknek feltehetően ez a prezentáció volt a céljuk. Az extra kihívások az alapjátékhoz hasonlóan szintén remek szórakozásnak bizonyultak és mennyiségük megfelel az elvárásoknak.
Legutóbb ezt teszteltük:
