Berlin (Berlín), spanyol drámasorozat; készítők: Esther Martínez Lobato, Álex Pina; szereplők: Pedro Alonso, Michelle Jenner, Tristán Ulloa, Begoña Vargas, Julio Peña, Joel Sánchez, Samantha Siqueiro; 42-61 perc/epizód, 1 évad 8 rész, 2023-;
Szenvedélyes szerelmi szálak egy kissé kiszámítható rablásban, Berlin vezetésével
Megérkezett a Netflixre az óriási sikereket produkáló A nagy pénzrablás (La casa de papel) spin-off sorozata, a Berlin. A széria a címszereplő egyik korábbi rablását hivatott bemutatni, mindezt az anyasorozatból megismert karakter szenvedélyességével karöltve, jóval a pénzverdében történtek előtt. A rajongók többnyire azt kaphatták, amire számítottak, viszont így hatodjára (ha A nagy pénzrablás évadait is számba vesszük), kissé elfáradt már a sztori és nem képes úgy hatni a közönségre, ahogy azt a Professzor és csapata tette.
A Pedro Alonso által megformált Berlin mellett egy teljesen új szereplőgárdával ismerkedhetünk meg, az új karakterek viszont kissé sablonosnak hatnak és eltörpülnek a főszereplő „nagysága” mellett (bár ez egy eszközként is felfogható Berlin egójának szemléltetésére). A rablóbanda tagjai között ott van egy informatikai zseni, Keila (Michelle Jenner), a szépfiú szerepében Bruce (Joel Sánchez), az sötét gyermeki múlttal rendelkező Roi (Julio Peña), a szerelmi bánattól meggyötört Cameron (Begoña Vargas) és persze a csapat agya, Damián (Tristán Ulloa). Bár a színészekre nem lehet különösebb panasz, de maguk a figurák filmben és sorozatban már sokszor látottak, így a cselekedeteik is többnyire kiszámíthatóak.
A Berlin sokkal inkább szól szív-, mintsem az ékszerrablásról
Talán kicsit csalódást kelthet a rablás dinamikája és a terv bemutatása a Berlinben, viszont ez inkább csak az anyasorozatban látott módszerek, taktikák és gondolkodásmód ismétlődése miatt lehetséges és nem azért, mert igénytelen lenne a történet ezen szála. Az ékszerrablás érdekes vonal, kitűnően kiagyalt és érthetően levezetett a gondolatmenete, viszont a szerelmi szálak között kissé háttérbe szorul. Ez inkább erőssége lehet a sorozatnak, hiszen remekül illeszkedik a címadó Berlin jelleméhez, aki szenvedélyesen éli életét óriási hangsúlyt fektetve az emberi kapcsolatokra, különösképpen a szerelemre.
A rablás árnyékában fonódó vagy megszűnő kapcsolatok túlmutatnak a romantikus filmek sablonjain, bár az évad közepénél kissé túlzónak hatnak az érzelgős jelenetek, már-már szappanoperákat idéznek. A hangsúly legfőképpen a szerelmen és annak megélésén van, mely témát több nézőpontból is megvizsgál a sorozat. A tini- és a plátói szerelem mellett hangsúlyt kap az ellaposodott házasság vagy az igazi társ megtalálása iránti csillapíthatatlan vágy is. Szerencsére még mielőtt végleg átesne a ló túloldalára a Berlin sikeresen visszatér a „völgyből” újra felfelé indul el a sztori, ahogy kezdünk elérni a végkifejlethez.
A részek tartogatnak akciót, és bár egyes elemek az anyasorozatot ismerve elég kiszámíthatóak veszítve így a varázsból, a Berlin mégis képes szórakoztatni a nézőt. A tálalás tekintetében (fényképezés, zene) hozza az előd színvonalát, és persze a színészi játék szintén elsőrangú, Pedro Alonso még mindig brillírozik a szerepében.
A dialógusok túlmutatnak a már sokszor hallott és olvasott érzelgős szövegeken és ez nemcsak a fő, hanem a mellékszereplők megszólalásaira is igaz. Emellett az új karakterek kíséretében két, A nagy pénzrablásból már ismerős arc is tiszteletét teszi a sorozatban, hogy a megpróbálják elkapni a rablókat.
A Berlin sokkal inkább szól a tolvajok múltjáról és jelenéről, emberi mivoltukról és az élethez való kapcsolódásukról, mint a rablásról. Szenvedélyesen mesél az emberi kapcsolatokról, a szerelemről, a házasságról és a kötődések fontosságáról, mindezt egy grandiózus ékszerrablás történései közepette. Bár egyelőre nincs hír arról, hogy berendelték volna a 2. évadot, de a készítők utaltak arra, hogy készek lennének a folytatásra. 
