Robotálmok (Robot Dreams), Rendezte és a forgatókönyvet írta: Pablo Berger Sara Varon azonos című képregénye alapján, spanyol-francia animációs film, 102 perc, 2023., (6)
Rángasd ki a gyereked a digitális világból vagy kérj kölcsön egyet, és nézzétek meg a Robotálmokat, mert ez egy csoda! Szentimentális ajánló egy animációs filmhez, ami a maga összességében megmutatja a szeretetet.
Kisiskolás kortól (az ennél kisebbeknek a hossza miatt átgondolandó) kevés relevánsabb és letisztultabb filmet találsz arról, milyen megszeretni valakit, és aztán milyen elengedni végül. Lehet ez egy iskolai legjobb barátság, vagy felnőtt párkapcsolat, ebben a másfél órában bent van az embertől emberig tartó kötelék esszenciája. Ráadásul filmes utalásokat is kapsz mellé.
A Robotálmok alapja egy képregény, a készítője Sara Varon, aki állatokkal mesél el egészen emberi dolgokat, mert a saját bevallása szerint kevésbé jól tud embereket rajzolni. (Ez persze lehet igaz, is, de az is megtörténhet, hogy állatokkal sokkal könnyebb, lásd La Fontaine.) A rajzoló leggyakoribb témája a barátság, a háttere pedig jellemzően a kortalan, de immár retro New York, ahogy ebben a képregényben is. Ebből az alapból készített aztán másfél órás filmet Pablo Berger, spanyol rendező (korábbi filmjei: Hófehérke, Torremolinos 73). A film Cannes-ban mutatkozott be, hogy aztán az Európai Filmfesztiválon, Annecy Nemzetközi Animációsfilm Fesztiválon és a Goyán át egészen az Oscarig meneteljen, ahol csak az új Miyazaki verje meg.
Mire számíts, ha megnézed? Egy klasszikusan rajzolt, szép színes, rajzfilmre. Nincsenek effektek, nincsen benne számítógépes csillogás, sem rohanás. Ráadásul a filmben nincs beszéd sem, de ez nem ijesztő dolog. Még csak nem is olyan bátor, mint ahogy tűnik, ugyanis a filmeknek nem elengedhetetlen tartozéka a beszéddel való kommunikálás a nézővel, sőt, ha erről Tarkovszkijt kérdeznétek, ki is kérné magának, de persze ne menjünk ilyen messzire egy gyerekfilmnél. Tehát nincsenek dialógok, azért, mert egyszerűen nem kellenek bele. Nem kapcsolati finomságokról szól, hanem a legalapvetőbb érzésekről, amikhez nem kellenek szavak. Leszel a barátom? – ehhez elég egy kézfogás vagy szemkontakt.
Talán ez a csodája a Robotálmoknak, hogy olyan tisztán mutatja meg a két szereplő kapcsolatát, hogy arra a későbbi beszélgetések során fel lehet fűzni egy gyerekkori barátság stációit, de akár a szülői válást is, mert az a robot és a kutya a filmben végül bárki lehet, a képek és a hasonlatok élőek és eléggé vizuálisak ahhoz, hogy könnyen érthetőek legyenek. Mégsem szomorú az egész: derűs báj és finom humor lengi át végig. Egy kicsit olyan, mint a jobb Pixarok a gyereket lekötötte és szórakozott (mert igaz, hogy nem akciófilmes stílusban, de azért itt is történik végig valami), te pedig ott szipogsz mellette a moziszékbe préselve, és nem is érted, hogy miért, hiszen ez csak néhány kétdimenziós rajzfigura volt…
Mindenki nézze hát meg, aki szeretne egy kicsit mást, egy kicsit európait, nagyon igazit és kedveset látni. Ne ijedjetek meg attól, hogy nem dübörög tőle a moziterem, mert ez a mese a szíveknek szól, korhatártól függetlenül.
