Fejlesztő: BLOODIOUS GAMES; Kiadó: BLOODIOUS GAMES, Perpetual Entertainment; Platform: PC, PS5
Megérkezett a két éve megjelent horrorjáték, a MADiSON VR virtuális valóság változata. Lehet még a rettegést fokozni?
2022 egyik indie sikertörténete volt a MADiSON, amelyet egy argentin brigád hat esztendő alatt hozott össze. A kritikák ugyan vegyesek voltak, de alapvetően a többség dicsérte a játékot. Nekünk is volt szerencsénk tesztelni, Fonyesz kolléga házi horror szakértőként jókat írt róla. Most végre megérkezett a VR változat is, amit egy ideje már megígért a csapat. Lássuk, hogy ez mennyiben segít vagy ront az alapokon, valamint hogy egy más szemszögből milyen a játék.
Részletes bemutatót most nem tervezek, egyrészt mert az alapok már a fenti cikkben ki lettek vesézve, másrészt sokan már lehet le is tolták a 2D-s változatot. Szóval most inkább a VR változat sajátosságaira fogok kitérni, azon belül is a PSVR2-re kitérve, hiszen a teszt ezen zajlott. Azt persze azért említsük meg dióhéjban azért azok kedvéért, akik csak betévedtek, hogy egy first person nézetű horrorjátékról van szó. Melynek főszereplője Luca, aki kap egy Polaroid gépet születésnapjára, de hogy a örömbe üröm, is vegyüljön, kiderül a masináról, hogy 30 évvel korábban egy sorozatgyilkos birtokolta. Innen indulnak a misztikus és démoni történések, amiből a kaland során nem lesz hiány.
Ugyan harcot és konkrét akciót nem tartalmaz a MADiSON VR, de azért rémisztő jelenetet igen, így a nagyszülők meglehetősen méretes, zegzugos és fura házában alaposan ránk tör majd a frász. Persze alap, hogy a VR alapból ad a horror hangulathoz, hiszen általa olyan, mintha a helyszínen lennénk. Nincs ez máshogy itt sem, s a grafika kifejezetten jónak, szépnek mondható a műfajban. Egyedüli bánatom az volt, hogy a készítők sokkal sötétebbre állították a háttereket, meg úgy mindent, valószínűleg a jobb beleélés érdekében. Ezzel persze nincs is gond, viszont pár helyszínen érzésem szerint nagyon visszaüt, mert konkrétan alig, vagy nagyon nehezen lehet látni bármit is (szerencsére a hanghatások kompenzálnak és egy-egy jól eleresztett zaj vagy zörej alaposan ránk tud ijeszteni).
Lendüljünk túl azonban ezen, mert kicsit ízlés dolga is, hogy ki miként értékeli. Az irányítás terén már inkább lehet konszenzus, de sajna itt sem minden gömbölyű. Akad egy-két pontatlanság, nehezen kezelhető tárgyak (pl. fiókok) a környezetben (de ígéretek szerint az utolsó patch ezen sokat javít). Az alap haladás pedig nagyon lassú, de szerencsére van futás is – érzésem szerint viszont ennek kellene lennie az alapnak (ugyanis nagyon sokat fogunk ide-oda mászkálni). A guggolás volt a másik problémám, sajna sok VR játéknál előfordul, hogy ez nincs teljesen rendesen megoldva (a tényszerűség kedvéért jegyezzük meg, hogy ülve játszottam). Előfordul ugyanis, hogy a földről kell valamit felvenni és egész egyszerűen ilyenkor hiába nyúlsz érte, egyszerűen nem éred el. Szerencsére a játékon belül is lehet állítani a kamera magasságát, így át lehetett hidalni a gondot, de sajnos permanensen nem lehetett jól belőni ezt és a PSVR2 újrakalibrálása nem segített.
Egyébiránt a MADiSON VR más tekintetben az alapjáték szintjét hozza, de persze teljesen testközelből. Nekem egy picikét sok volt a jump scare, illetve lehet nem fogadtam meg a jó tanácsot (és figyeltem nagyon-nagyon), de sokszor éreztem elveszve magam. Ilyenkor csak a jó öreg próbálgatás segített, fotózzunk egyet – na ez lett a megoldás – alapon. Az inventory beszűkítését is fölös szivatásnak éreztem, habár ez is műfaji sajátosság ugye. Részemről sajnos a sztori a természetfeletti elemeket tényként elfogadva is kevésbé volt befogadható, úgyhogy leginkább azoknak tudom ajánlani a játékot, akik nem feltétlenül bánják, ha nem lehet mindent értelmesen megmagyarázni és esetleg a játék végén nyomozni kell, hogy gyakorlatilag mi a fene is történt az elmúlt 5-6 órában. P.T., Visage rajongók előnyben, ők nyugodtan hozzá adhatnak plusz egy pontocskát.
Legutóbb ezt teszteltük:
