Fejlesztő: Odd Meter; Kiadó: 11 bit studios; Platform: PC, Xbox Series, PS5
Remekül felépített bizarr sétaszimulátorban bontakozik ki az Indika, ami olykor bátran keresztez több más videojátékos műfajt.
Az Indika helyszíne a XIX. századi alternatív Oroszország, ahol a burokban élő apáca ártatlan külseje és visszafogott természete bárkit könnyedén megtéveszt, ugyanis titkos szövetségben éli mindennapjait az ördöggel. A kecskeszarvú azonban látszólag hiába próbál időnként segítséget nyújtani számára, a fiatal lány nem hagyja magát behálózni. Ám Indika egyszer csak elindul önmegismerés útján, miközben felfedezi a körülötte lévő zord, háború sújtotta világot.
Sétaszimulátorok ismérve, hogy nem igazán lehet bennük eltévedni, s az ebből fakadó linearitásukat a készítők jellemzően azzal (is) igyekeznek kompenzálni, hogy a tartalmat jump scare- vagy frappánsan megkoreografált (animált) akciójelenetekkel egészítik ki, miközben az atmoszféra és a látványvilág jó esetben gondolkodásra sarkalja a játékost. Az Indika esetében sincs ez másként, leszámítva tán azt, hogy az ijesztgetős szcénáknak legnagyobb örömömre nyoma sincs és a legváratlanabb pillanatban képes helyette elővenni eszköztárából a groteszk humort. Ennek hatása pozitívnak bizonyult: napjaink horrorfilmjeihez hasonlóan gyakorta képesek unásig ismételgetni a rémesen olcsójános momentumokat, miközben bármiféle mögöttes esszenciát keresve sem találhatunk.
Szigorúan zsánerére szorítkozva a másik jó hír, hogy karakterünkkel ezúttal megcsillogtathatjuk futási talentumunkat. A gyaloglásról persze nem feltétlenül kell lemondanunk, de a keresgélések közepette végre megmozgathatjuk virgácsainkat, amely által megszabadulhatunk az egyik leginkább röghöz kötött műfaji sajátosságtól – és a játékidő még ezzel együtt is közel 4 órára rúg. Ha már műfajoknál tartottunk, tesztalanyunk eme szempontból különös egyveleget képez: alapjait a sétaszimulátor nyújtja, ugyanakkor a rövid visszaemlékezések kapcsán a történet pixelart köntösbe bújtatott platformerben teljesedik ki, illetve a külső nézetet a lezárás apropóján felváltja az FPS aspektus. Szerencsére nem öncélú váltásokról van szó, hanem az események szerves részét képezik.
Hangulatában piszkosul erős az Indika, és ez főleg színhelyeknek és a sokoldalú, érzelemdús megjelenésüket tekintve is remekül kidolgozott karaktereknek tudható be, miközben a sztori meglepő fordulatokat tartogat, s a cselekmények felépítettsége hangyányit művészfilmes hatású. Sokkal több mindent csinálhatunk benne, mint egy mezei sétaszimulátorban, hiszen kapcsolók állítgatása mellett dobozokat tologathatunk és különböző logikai feladványokkal is elszöszölhetünk, habár elvétve hajlamos az önismétlésre.
Zeneileg egyszer-egyszer hallhatunk benne kellemes taktusokat, de felejthetően sikerült és összességében nem igazán passzol a téli tájak barangolásakor. Magunkhoz kaphatunk a korhoz és valláshoz kapcsolódó titkos tárgyakat, illetve még pénzt is, amivel „fejleszthetjük” a szomorú szemű Indikát, viszont még a játék egyik töltőgépernyője is utalást tesz rá, hogy az utóbbi valójában fölösleges időtöltés. Ilyenkor adódik a kérdés, hogy mégis miért tették bele? Eddig nem sikerült kiderítenem, de lehet, hogy mindent felhalmozva megtekinthetünk egy másik végkifejletet.
Legutóbb ezt teszteltük:
