Kiadó: Móra Könyvkiadó
Oldalak száma: 198 oldal
Kiadás éve: 2024 (1987)
Író: Magyar Katalin
Illusztrálta: Nemes Anita
Elképesztő kalandok egy vékony könyvben
Abban a világban, amiben még nem a mesterséges intelligencia írja a mesekönyveket, de a biztonságos sikert hajszolva mégis a legtöbb helyen ugyanazokat a történeteket olvashatod és a Disney-szirupos máza lassan mindent bevon, a Jeripusz egy üdítő kivétel. Az 1987-es megjelenés után a Móra újra kiadta ezt a szédítő és furcsa mese-fantasyt, ami már kiskamasz kortól bátran olvasható.
A történet Kosánc kis falujában játszódik, amiből „nem szokás elköltözni, mint ahogy nem szokás ideköltözni sem”, így hát persze, hogy egy új lakóval és az ő világszép lányával kezdődik a kaland, nem is beszélve a százévente gonoszságot lehelő hegyről, magáról a címadó Jeripuszról sem. Mert a szerelmi felfordulás és a gonosz előretörése, mint tudjuk, kéz a kézben jár, bármilyen mesét is nyitunk ki.
Ha meg kellene fogalmaznom, hogy mi ez a majdnem kétszáz oldalnyi vékony könyv, akkor azt mondanám tétován, hogy olyan, mint egy gyerekeknek szóló pikareszk-regény találkozása a fantasy-vel és a régi élőszereplős tévében sugárzott mesejátékokkal. Nagyon más, nagyon szerethető, még ha néha maga sem tudja, hogy mi is akar lenni.
Ez persze aztán azt is jelenti, hogy egy szeszélyes furcsa bogarat tartasz a kezedben Kedves Olvasó, nem szabad figyelmetlennek lenned egy pillanatra sem, mert előfordulhat, hogy egyszer csak a semmiből eléd ugrik egy beszélő bokor, pedig te akkor még csak azt találgatod, hogy mi is lesz itt egyáltalán a zsáner. Cserébe viszont tényleg egyedi kalandot kapsz, és senkihez sem hasonlító szereplőket. Mert például ki hitte volna, hogy lesz egyszer egy könyv, amiben a főhőst Balambérnak fogják hívni? Úgy bizony. Ráadásul a saját szülőanyja nevezte el így a középső, harmadik fiát, bosszúból a hites ura állhatatlansága miatt. És ez még csak a felütés…!
Viszont, hogy a lányos szülőknek is kedvezzek, gyorsan elmondom, hogy a könyv másik cselekvő főszereplője Anna. Aki ráadásul nem is a legszebb a faluban, még csak nem is az elrabolt virágszál, kit meg kell mentsen a Balambérnak nevezett hős, hanem egy nagyjából-összességéből csinos, ellenben őbelé fülig szerelmes, de klasszikusan népmesei módon okos leány. Anna ráadásul nem csak otthon búsong pártában, hanem álruhát ölt, és ugyanúgy végigjárja a kalandokat ő is, mint Balambér (és Balambér kutyája, és a beszélő bokor, és egy illuzionista). Ezért aztán nem is tudnám megmondani, hogy fiús, vagy lányos történettel van-e dolgunk (nem, mintha egyébként nem törne ki a frász ezektől a besorolásoktól), ezért olvassa mindaz, aki gyerek.
A történetet nem tudnám leírni, ha akarnám se, mert egymástól független kalandok sora az egész, vagy még inkább olyan, mint egy papírgyöngyökből álló füzér, amit fele akkora fonalra húztak fel, sűrű, kicsit alaktalan és gyorsan változó. Természetesen a főkaland a falu és a lány megmentése, de nincs idő megpihenni és körülnézni soha, emiatt inkább skicc marad végig, van benne egy kicsi mindenből. (Az egyik kedvencem minitörténetem például a malom, amiben a halál lakik, aki egyszerűen csak „szelíd volt, és végtelenül magányos”, vagy a zokogó nyírfaliget a szakadék mélyén, ami gyönyörűen megmutatja, milyen ajándékot nyer az, aki irgalmas.) A szöveg talán pont emiatt a rohanás miatt egyenetlen: egészen kiemelkedő részek is vannak benne, tökéletes párszavas jellemzések, és néhol Lázár Ervinre jellemző játékosság, de gyakran el is bizonytalanítja önmagát.
P
ár szót ejtenék a külcsínről is, mert a könyv nem csak szöveg, hanem termék, ráadásul rengeteg gyerekkönyv között kell helytállni a mai piacon. Ez az az oldala, ami szerintem nem olyan szerencsés, mert a borító nem mutatja meg, hogy miről szól a könyv, és nem is erős, vagy egyedi, hogy saját jogon felfigyeljenek rá, de talán a Móra Kiadó jó hívószó lesz még így is. Akarnék, de nem tudok elmenni a rányomtatott jellemzés mellett: „magyar népmesék és Tolkien világának találkozása”, ami indokolatlanul nagy elvárásokat támaszt a könyvvel szemben, amit végül az nem tud megugrani. Ez persze nem baj, mert nem is lenne dolga, csak így mégis oktalan módon hiányérzetet okoz…
A könyvet egyébként még 1987-ben adták ki először, akkor a Pöttyös Könyvek sorozatban, amiben végül nem találta meg az olvasóit. A friss kiadás közelebb van a célközönséghez, még úgy is, ha egy kis ráncfelvarrás és talán egy merészebb kiállás mellett nagyobb hatást érne el. De csak ismételni tudom magam: furcsa és néha eszement mese-fantasy ez, biztos, hogy hasonlót sem nagyon olvastál. A kiadó 12 éves kortól ajánlja, de nagyobbak is nyugodtan kézbe vehetik. Rövid fejezetekből áll, amik mind egy-egy kaland köré íródtak, úgyhogy esti mesélésre is alkalmas, csak-még-egy-fejezetekre, de együltő helyben is fogyasztható.
