Fejlesztő: ILCA; Kiadó: Bandai Namco; Platform: PC, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox Series S/X
Akira Toriyama vigyázó szemei kísérték a Sand Land mangából készített játékot, de sajna így is kicsit száraz lett a végeredmény
2024. márciusában eltávozott sokak egyik kedvenc manga/anime művésze Akira Toriyama. Túlzás nélkül állíthatom, hogy rengetegen vagyunk akiknek gyerekkorát megváltoztatta az olyan műveivel, mint például a Dragon Ball széria, de közreműködött videójátékos vonalon is, hogy a Dragon Quest, vagy a Chrono Trigger világai is megkaphassák az ellenállhatatlan Toriyama vizualitást. Természetesen a Sand Land is egy általa készített manga, ami először 2000-ben Japánban, majd 2003-ban már angol nyelvterületen is megjelent. Idén pedig végre megérkezett az eredeti történetet feldolgozó anime és a nyílt világú Sand Land videójáték is, és bár az animére egy szavunk sem lehet, a játék sajnos egy kicsit száraz lett, mint a világ, amiben játszódik.
A Sand Land története szerint olyan világban járunk, ahol egy korábbi háború során a táj kietlen pusztasággá változott, még a folyók is elapadtak és forró homok borít mindent. Ebben a kietlen sivatagban egy napon a Rao névre hallgató serif felkerekedik, hogy Beelzebubtól, a Sátán fiától kérjen segítséget a Legendás Forrás felkutatásában, ami megoldaná a pusztaság lakóinak gondjait, biztosítva a szükséges vízmennyiséget. Ebben a kalandban pedig mi közvetlenül Beelzebubot irányítva vehetünk részt. Persze, ahogy az várható is nem lesz ennyire könnyű a dolgunk és számtalan titokra derül fény és temérdek bonyodalom övezi majd az utunkat, mire eljutunk a történet végére. A fősztori állítólag 18 óra alatt is teljesíthető, de aki a teljes térképet fel kívánja fedezni annak bőven bele szalad majd ennek a duplája is, mert jócskán el leszünk látva mellékküldetéssel. És bár az alaptörténet jó, ugye manga és anime formában is működik, sajnos kevésnek bizonyul egy ekkora világ megtöltéséhez és az hamar ellaposodik az érdektelen mellékvágányok és a felesleges időhúzás miatt.
A játékmenet már inkább erőssége a Sand Landnek, bár azért itt sem minden hibátlan. Alapjáraton egy nyílt világú pofozkodással van dolgunk, amiben számtalan RPG elemmel találkozhatunk és mindezt megfejelték néhány igazán Toriyamás járművel, amiket szintén kedvünkre alakíthatunk. Lábon egy nem túl bonyolult harcrendszer kísér minket, amiben egy gyenge, de gyors és egy erős, de lassú támadással operálhatunk. Persze mindeközben lehet kitérni, tárgyakat használni, amik gyógyítanak, vagy átmenetileg megemelik bizonyos statjainakat. Mindemellett a harcok során gyűlik az XP és szintlépésenként pontokat is kapunk, amit saját, vagy éppen bajtársaink fejlesztésére költhetünk. Több jármű is lehet zsebünkben a Dragon Ballból már ismert kapszulás megoldásnak köszönhetően, lesz itt tank, de van motor és ugróbot is, melyek a különböző mesterséges akadály leküzdésére hivatottak. De ugyanúgy lesz lehetőségünk ezeket is személyre szabni, legyen szó fegyverzetről vagy éppen a külcsínről. Ahhoz mondjuk lenne néhány keresetlen szavam, aki jó ötletnek gondolta a tank irányítást minden járműhöz, bár lehet ez csak engem zavart.
Technikailag a Sand Land egészen rendben van, a tesztet a Series X változattal követtem el és az elején ütköztem csak bele néhány kisebb reccenésbe, azonban ezek szinte teljesen el is tűntek néhány nap után. A világ elég nagy, cserébe elég üres is, kb. megegyezik azzal amit a hasonló címeknél elvárhatunk. Természetesen előfordul néha textúra pop-in, egyéb kisebb grafikai glitch-ek, de öszességében egy stabil élményt kapunk és cell shaded, Toriyama stílusú grafika is jól néz ki. Az audióval nem volt gond, teljesen jó az angol és a japán szinkron is és a hangok is megfelelő időben és a megfelelő helyen csendülnek fel. Mondjuk továbbra is vicces a szájmozgást nézni angol szinkronnal, mert az most is a japánhoz készült és azt meg egyenesen kiakasztónak találtam, hogy szinte mindig nekünk kell tovább nyomni a feliratot, mert magától nem lépteti el a játék, csak néhány alkalommal. Apróságnak tűnik, de sokat rontott a jelenetek dinamikáján.
Összességében tehát a Sand Land nem újítja meg a műfajt, sőt inkább csak mélán kullog a középszer felett kicsivel, de a kellemes Toriyama világ és a felfedezés öröme engem nem eresztett olyan könnyen. Van benne jócskán tartalom és még ha a mellékzöngék unalmasak is, azért a főtörténet mindenképpen megér egy misét. Ha valaki rajong az Akira Toriyama munkásságáért feltétlen adjon neki egy esélyt, de igazából szerintem bárki kellemesen szórakozhat vele, ha egy kis nyílt világú mókára vágyik.
(A tesztpéldányt a CENEGA Hungary Kft. biztosította.)
Legutóbb ezt teszteltük:
