Fejlesztő: Serious Sim; Kiadó: Saber Interactive; Platform: PC
Tövig nyomhatjuk a gázpedált a Száguldás a semmibe című film ihlette autós kalandban a Heading Outban.
Nem nagyon emlékszem már, hogy hol láttam először a Heading Out trailerét, de az biztos, hogy elsőre összefutott a számban a nyál a látvány miatt. Egyszerűen imádom a klasszikus amerikai izomautókat, a korszakra jellemző filmeket és életérzést, de emellett a látvány is egész ígéretesnek tűnt, így nem volt kérdés, hogy ezzel bizony játszanom kell. A rövidke kedvcsinálóból egyértelmű volt, hogy valaki a készítők közül nagyon szerette a Száguldás a semmibe (Vanishing Point) című filmet, vagy a néhai Chris Cornell együttesét, az Audioslave-et, akik a Show Me How to Live klipjéhez éppen ezt a tematikát választották. A felkészültebbek már sejthetik, hogy mi is egy 1970-es Dodge Challenger volánja mögé (előrehaladás után lesz 3 másik kocsi is) ülhetünk és bizony tövig nyomhatjuk a gázpedált, miközben a múltunk elől menekülünk az USA keleti partjáról a nyugati irányába.
A Heading Out története szerint a Jackalope becenévre hallgató sofőr szerepébe bújhatunk, aki félelmei és a múltja elől menekülve próbálja átszelni a hatalmas észak-amerikai kontinenst. Nem szeretnék a történet konkrét eseményeiről többet elárulni, mert az már erősen spoileres territórium, de legyen elég annyi, hogy lesz fordulat, de erősen klisés, vagyis inkább ismert popkultúrális elemekből építkeztek a készítők. Noha történetben nem olyan erős, ennek ellenére élvezetes a móka. Az egyes felvonásokban egy adott keleti parti városból kell eljutnunk a nyugati partban kijelölt célállomásra és, hogy ezt milyen megállók mentén tesszük azt a játék ránk bízza. Azonban nem árt résen lenni, mert a félelem ott robog a hátunk mögött és ha beér minket az bizony nem jelent jót. Ilyen esetekben van még esély egy verseny formájában a korrigálásra, de ha elbukunk bizony game over és kezdhetjük az adott utat elölről.
Az egész játékmenet lényegében ennyiből áll, hogy a nagy USA térképen haladunk automatikusan a kijelölt célállomásunk felé gépjárművünk állapotának és fáradtságunknak megfelelően. Igen erre a két értékre folyamatosan figyelni kell, hol események, hol tárgyak bevonásával pedig folyamatosan növelhetjük is őket. Értelemszerűen, ha tropa a járgány, akkor lassabban fogunk haladni, ha fáradtak vagyunk, akkor pedig random besötétül a képernyő, mintha éppen elaludnánk. Itt azért nagy beleszólásunk nincs a dolgokba gyorsítunk, lassítunk és irány változtatunk, az igazi vezetésre a köztes állomásokon kerül sor, ahol versenyezhetünk, forgalmat kerülgethetünk, vagy éppen tárgyakat szállíthatunk. Persze a Heading Outból nem maradhatott ki a rendőri üldözés, ami a térképes és a rendes módban is elérhető.
Technikailag a tesztidőszak alatt a Heading Out stabilan futott a laptopomon, de az optimalizálás azért remélem átmegy még néhány körön, mert annak ellenére, hogy egészen szép, amit látunk, számomra indokolatlan a biztosítandó konfiguráció és itt-ott azért meg is reccent néha. Emellett úgy tudom, hogy Steam Decken vannak különböző fagyási és stabilitási problémák is, reméljük a konzolos verzió érkezéséig ezeket a problémákat kikalapálják. A látvány amúgy nagyon erős, afféle cell shading, minimális színekkel dolgozva, nagyon jól hozza a hangulatot. A zenék kimondottan erősek és a rádióműsorok is pöpecül vannak megkomponálva, sokat adnak hozzá a beleéléshez és nagyon jó, hogy követik az előrehaladásunkat, azonban a hangeffektek gyakran megcsúsznak, vagy éppen teljesen beragadnak, de ez is olyan gond, amit szerintem simán és gyorsan javítanak majd. Itt meg kell azonban azt is említeni, ami számomra egy egész pontot elvett a végső értékelésből és ez nem más, mint az irányítás. Sajnos az pont olyan lett amitől féltem, pontatlan és túl “árkádos” olyan mintha valamilyen csúszós dobozokat kellene irányítani, nagy kár érte, egy kis tuningolással sokkal élvezetesebb lett volna az egész és szívesebben ültem volna le elé, akár fél év múlva is, így viszont marad az egyszer jó volt kalapban.
Összességében tehát a Heading Out egy igen kellemes alap lehet néhány alkalommal, mire a kb. 6 órás történet végére érünk. Jó a látvány, remek dalok festik alá a száguldást, tehát minden adott lenne egy emlékezetes játékhoz, azonban a béna irányítás lehúzza a többi értékét is. Ennek ellenére bátran ajánlom egyszer átélni, főleg, ha szeretitek az inspirációként említett matériákat.
Legutóbb ezt teszteltük:
