Metro Awekening VR – játékteszt


Metro awakening

Fejlesztő, Kiadó: Vertigo Games; Platform: PC, PS5

Ha bárki lemerészkedik a Metro Awekening VR által megelevenített alagútrendszerbe, akkor készüljön fel a legváratlanabbra. De az unalomra is.

Posztapokaliptikus történetekkel már tele a padlás, mégis még mindig nagyon vonzó a téma, mindenki szívesen repül rá, ha ilyen témájú alkotás jön szembe (talán épp azért, mert szép lassan, de biztosan a valóságban is efelé haladunk). Ezek közül mindenképpen az egyik említésre méltó darab a Metro univerzum, amely legelőször könyvként kezdte meg a karrierjét jó húsz esztendeje Dmitry Glukhovsky tollából. De persze a videojátékosok is tudnak kapcsolódni, mert 2010-től kezdve több feldolgozást is kaptunk, a széria pedig az 2019-es Metro Exodusban csúcsosodott ki.

A tízmilliós eladás igazi sikertörténet, már csak azért is, mert a kiadás mögött “csak” egy Deep Silver állt, ami semmiképp sem a nagyok közt említendő (annak ellenére sem, hogy a cég szegről végről a svéd milliárdos által birtokolt Embracer család tagja). De maga az univerzum is köszöni, jól van. Számtalan novella született ebben a világban (csak a Wikipedia oldalon több mint száz iromány van felsorolva), de akadt képregényes előzménytörténet és társasjáték is. 

Természetesen a filmfeldolgozás ötlete is megfogant, de az eddigi két komolyabb próbálkozás egyikét maga az író lőtte le, amikor kiderült, hogy az MGM nagyon amerikaizálná a sztorit. A másik, egyébként orosz fennhatóság alatt készülő produkció pedig valószínűleg soha nem realizálódik már, mert Glukhovsky élesen bírálta az orosz-ukrán háborút és el is hagyta az országot.

Ha valami még nem volt idáig, az a VR változat. Pedig az ötlet ordít a megvalósításért. Egyfelől a virtuális valóság piaca még mindig szűkölködik a nagy címekben, s ennek megfelelően nagyobb költségvetésekben is (pedig milyen jó lenne pár). Másrészt viszont ahogy fentebb is látható, a Metro univerzumban van kraft, vagyis alapanyagban nincs hiány. Szerencsére a készítők sem úgy álltak hozzá, hogy valamelyik régebbi részt átprotolják és kész, hátra lehet dőlni – a Metro Awekening VR egy külön történetet mesél el.

Egy FPS-t kapunk ugyan most is, de ez előzmény, ami a legelső epizód előtt játszódik. A Vertigo Games csapata szoros együttműködésben dolgozott Glukhovsky-val, s már csak ezért is nagyon sztori orientált lett a játék, ugyanakkor az eredeti fejlesztő, a 4A Games is szívesen rendelkezésre állt, hogy assetekkel és modellekkel segítse ki őket. A játék egyébként nem a szokásos főhőst, Artyomot helyezi a középpontba, hanem egy Serdar nevű doktort, aki azért merészkedik le a moszkvai alagút rendszerbe, hogy a feleségét megtalálja, de tulajdonképpen rajta keresztül Khan eredettörténetét kapjuk meg.

Térjünk rá viszont a játszhatóságra és a gameplay-re. A Metro Awekening VR egy lassabb tempót hoz, aminek több oka is van. Az egyik maga a VR, de a készítők (ahogy már említettem) a narratívára is nagyobb hangsúlyt fektettek. A főszereplő ráadásul nem képzett katona, így a csekélyebb mennyiségű muníció is megágyaz ennek. Rengeteg lopakodásban lesz részünk, sötétben bújkálásban, valamint kisebb logikai, ügyességi feladatok megoldásában.

Igazából talán össze is foglaltam, hogy a játék miért középszerű. Túlontúl repetitív ugyanis az egész kaland, a 12 fejezet nagy része tényleg arról szól, hogy ajtókat nyitogatunk, generátorokat töltögetünk, néha ránk támad egy monsta, majd kapunk egy giga hosszú dialógust, aminek a felénél el is veszítjük a figyelmet. Aztán kezdődik minden újra, csak kicsit más köntösben. Sajnos a bázisos részek is feleslegesen nagyok, el lehet bennük veszni és mégsem ad mindez annyit a hangulathoz (inkább elveszettnek érzi magát az ember miatta).

Kínos ezzel zárni, de a Metro Awekening VR nem váltja meg a világot. A grafika nagyon tetszetős, remek munkát végeztek a Vertigo-sok, s egy lapon lehet említeni a játékot a legjobbakkal. Ugyanakkor minden túlságosan is sötét (tudom, tudom – ez egy ilyen műfaj) és ismétlődő. Látvány és teendők terén is. Így pedig hiába nem lehetetlenül hosszú a kaland (6-8 óra), egy idő után már az óránkat fogjuk nézegetni. Rajongóknak mindenképpen mehet egy fan szorzó a pontszámra, de mindenki más inkább mérsékelt elvárásokkal ugorjon neki.

7 szék

Legutóbb ezt teszteltük:

Stars in the Trash – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A 2025-ös Golden Globe jelöltjei között az Emilia Pérez és A brutalista dominál, de Demi Moore és Pamela Anderson is ott
Következő cikk Ryan Reynolds és Andrew Garfield végignevetgélték a beszélgetést, de így is kiderül, hogy két mély érzésű fickó