Fejlesztő: Javs Game Studios; Kiadó: JanduSoft S.L.; Platform: PC, Switch, PS4|5, Xbox One|Series
Lassan tényleg tele van a hócipőnk a szuperhősöktől, de azért a nosztalgikus hangulata miatt a Basureroes: Invasion egészen kellemes meglepetésnek mondható.
Marslakók inváziója a Földön és a szuperhősökben van minden reményünk? Ez nem a Bosszúállók sokadik felvonása, hanem a Basureroes: Invasion, ami tulajdonképpen nem más, mint egy meglepően szórakoztatóan sikerült Mega Man klón. A történet szerint hét különleges képességgel felruházott ember csapatba verbuválódik, hogy megmentsék a bolygó lakosságát a földönkívüliek támadásától. Persze mindez a lehető legmókásabb tálalásban történik (elvétve popkulturális kikacsintásokkal) mintegy 23 pályán keresztül és ha vannak barátaink, akikhez szintúgy közel áll a platformer műfaja, amennyiben lokálisan egyidejűleg akár négyen is kontrollert ragadhatnak.
A Basureroes: Invasion tehát egy másolat, csakhogy a játék nem egyetlen karakter és annak fejlődése köré összpontosul, hanem bizonyos idő után, vagyis egyes pályák abszolválását követően időről-időre gombnyomással egyre több hős közül mazsolázhatnuk. És bizony ebből adódóan – legalábbis abban az esetben, ha 100%-ra akarjuk teljesíteni a mentett állásunkat – alkalomadtán érdemes visszatérni egyik-másik korábban teljesített misszióra, ugyanis néhány territóriumra csak valamelyik konkrét karakter különleges képessége révén tudunk eljutni. Ezeken a helyeken szabadíthatjuk fel az egykori szuperhősökből álló túszokat, de ugyanígy kutyusok megmentésén is szorgoskodhatunk. Ekként fordulhat elő az, hogy a szinteken több szereplő kvalitását is igénybe fogjuk venni, de érdekes módon csak akkor váltogathatjuk őket, ha a két lábuk érinti a talajt.
A klasszikus, lineáris játékmenet során el kell jutnunk a küldetések elejétől a végéig és lezárásként mindig valamilyen spéci talentumú főellenfél igyekszik megkeseríteni az életünket. Szerencsére többféle fokozat közül választhatunk, és igazándiból a könnyűt kiválasztva nem igazán ütközünk kihívásba már csak azért sem, mert szinte minden 3-4. képernyőn mentési pontba ütközünk, illetve az életünk száma egyelő a végtelennel. Azonban, ha a játékot nehezebbre akarjuk kalibrálni, akkor előtte annál eggyel könnyebb fokozaton végig kell játszanunk a játékot (ami legelső nekifutásra nekem 5 és fél órámba telt). A pályák kidolgozottsága sajnos legtöbbször nem túl acélos, sokszor még csak ellenséggel sem találkozhatunk, de ha mégis, úgy egyetlen lövéssel kiiktathatjuk, és olykor az jelenti a legnagyobb megpróbáltatást, hogy egyhelyben álló pallókon ugrabugráljunk.
Gyakorta kevés kreativitás szorult a Basureroes: Invasionbe, amit készítői gördülékenységével, remek zenei aláfestésével és humoros szövegkörnyezetével igyekeztek ellensúlyozni. A kooperatív módot sajnos nem volt lehetőségem kipróbálni, de ezen felül is találunk benne jópofa tartalmat. Ilyen például a Boss Rush mód (ahol a fő nemeziseinket egymásután iktathatjuk ki), de a rövid idő alatt teljesíthető Time Attack is egészen élvezetes.
Legutóbb ezt teszteltük:
