Ma este gyilkolunk (Ma este gyilkolunk), rendezte: Fazakas Péter, szereplők: Kern András, Hermányi Mariann, Jordán Tamás, Bánsági Ildikó, Bodrogi Gyula, Pogány Judit, Bálint András, Stefanovics Angéla, magyar krimi-vígjáték, 90 perc, 2024., korhatár: 12 év Netflix
Nyugdíjas nyomozás Kern szinkronnal
A Ma este gyilkolunk rádiójátéknak még akár működhetne is, ha lenne valaki, aki komolyan veszi, és megtölti végre élettel a szövegkönyvet. Ha moziban kimaradt a szomorúan elfecsérelt honi színészlegendák krimi-vígjátékban (legalábbis annak szánt) való téblábolása, akkor a Netflixen már utolérhető.
Emlékszünk még a Ma este gyilkolunk első hivatalos megjelenéseire? Már a plakátja sem állt jól. (Konkrétan a Tőrbe ejtve másolatának tűnt, amit egy alagsori nyomdában kiviteleztek, kizárólag készpénzért.) Na de megítélhető-e a történet a borítójáról?
A krimi első szabálya: tévútra lehet (sőt kell) vinni a közönséget, de az soha nem szabad, hogy öncélú legyen, és soha, de soha nem járhat azzal, hogy a szándékosan megvezetett közönséget kinevessük a végén. A Ma este gyilkolunk pedig ebben (is) elbukott. Aért vegyük végig részletesen, hogy miért (ne) nézzük meg a jó ötlettel bíró, viszonylag esztétikusan tálalt, kellően rövid bűnügyi történetet, amiben ráadásul a idősebb színészóriásaink főszerepelnek.
Dolgok, amiért lehet szeretni ezt a filmet:
1.) Az ötlet. Rendben, nem egyedi ötlet, láttunk már ilyet filmen, de a hasonló könyvekkel is Dunát vagy egyéb skandináv folyót lehetne lassan rekeszteni (ha az egyértelmű Miss Marple-t nem is említjük, akkor is itt vannak Jonas Jonasson művei, Richard Osmané, meg persze az egész Alkonypagony sorozat). Szóval, találkozhattunk már hasonló felütéssel, de ki ne nézne szívesen bármilyen szórakoztató jutalomjátékot, még ha egy kicsit klisés és kiszámítható is? Hiszen nem kell ezt túlgondolni, ezek a színészek már sok mindent elvittek a hátukon. (Persze, azért illet volna megtisztelni őket valami szerethető középszerrel, de erről lent bővebben.)
2.) Kern András hangja. Mondjuk Kern András hangját máshol is lehet hallani… És magunk között szólva talán Kern András hangja is belefáradt már Kern Andrással lenni néha, de ezt nem bontjuk ki jobban, mert akkor átkerülne a második kategóriába.
3.) Folyamatos narrálás, igaz, hogy ez pedig inkább gusztus dolga (meg ezt a megoldást többynire olcsó mankóként használják). Akkor ezt mégis csak semlegesen említjük, hogy van neki olyanja is.
4.) Színházi, irodalmi humor. Néha intellektuálisabban is. (A filmben olvasott könyv szerzője pl. A. C. Miller. Agatha Christie lánykor neve Miller volt, és ahogy az első férje bánt vele, meg is érdemli azt a rövidülést. Persze magyarázható szerzői jogokkal is, gyaníthatóan inkább ez utóbbi történhetett.)
5.) Berendezés, díszlet, hangulat, színek: szép mohazöld és fatörzs barna minden, bársonyos és jóféleképp szerethetően retró. Attól a néhány AI-botlástól eltekintve a film összességében is hangulatos, egységes, esztétikus lett. A képi világgal nincs is baj, de erős középmezőny így is. 
Dolgok, amiért nem lehet szeretni ezt a filmet:
1.) Ezt így egyben hagyjuk, mert nagyon átlendítené a mérleg nyelvét: Az Elvesztegetettek Sora. Elvesztegetett lehetőség, elvesztegetett pénz, színészanyag, jelmez/díszlet/catering…
2.) Szexizmus, bántó lenézés. Ezt a gyenge forgatókönyvből külön szeretnénk kiemelni.
3.) A szkriptet a stáblistán Monori Abigél jegyzi, amit Köbli Norbert forgatókönyvíró álnév gyanánt kölcsönzött egyik korábbi szereplőjétől (A játszmából), mivel a készítés során kreatív nézeteltérés alakult ki, és később már nem szívesen adta hozzá a nevét. Nem tudhatjuk, hogy ez azt jelentette-e, hogy végül a Köbli által írtba belenyúltak, ám az összkép láttán, az sem állhatott masszív lábakon, így viszont korán elesett. Az egész produkció egyébként még Csányi Sándor filmrendezői bemutatkozásaként indult a közel 1 milliárd forintos támogatás elnyerésekor, ám a forgatáskor már Fazakas Péter ült a rendezői székben.
4.) A megúszós színészi játék… bár ez betudható a forgatókönyv hiányosságainak is, és csak kevesekre jellemző, mert azért a többség megtette így is, amit tudott. (És annyi mindent tehettek volna még.)
5.) Mi a helyzet a krimi-szállal? Sajnos érdeklődés hiányában elmaradt. Jobban mondva, volt hulla, volt téves következtetés, és volt megoldás is, de mivel sem intellektuálisan, sem érzelmileg nem sikerült bevonni a nézőt, hát falra hányt borsó lett végül, nem is érdemes rá több szót vesztegetni.
Ha a kedves olvasó nem jött volna rá az eddigiekből, akkor megerősítjük: azt gondoljuk, hogy ez a film dühítő. És nem azért, mert annyira rossz, hiszen csak éppen nem jó. Viszont vannak vele szemben azok a borzasztó filmek, a The Room, vagy a 9-es terv a világűrből, amik kultikusak lettek, mert szerethetőek, mert igazi küzdés érződött bennük, és igazi elköteleződés. A Ma este gyilkolunk viszont csak megúszós lett, elnagyolt, odavetett, „jóleszazúgy”, és ez az, ami igazán feldühíti az embert, mert süt belőle az, hogy lenézi a nézőjét. Nem képességtelen emberek dolgoztak rajta, csak… Ki tudja, mi volt az oka. Viszont már nem is fontos, mert mi itt együtt, mind a vesztesei vagyunk.
