Fejlesztő: DON’T NOD; Kiadó: DON’T NOD; Platform: PC, PlayStation 5, Xbox Series S/X
A DON’T NOD csapata egy újabb érzelmes történetet csomagolt nekünk videójáték formába, ezúttal a ‘90-es évek VHS nosztalgiájára építve.
A Lost Records: Bloom & Rage a DON’T NOD stúdió legújabb narratív kalandjátéka, amely ezúttal két részletben jelenik meg. Az első epizód, a „Tape 1” már elérhető PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series X/S-re, míg a második rész ez év április 15-én érkezik. A játék a méltán nagysikerű Life is Strange sorozat készítőitől származik és hasonlóan erős érzelmi töltetű történetet kínál, ezúttal a 90-es évek nosztalgikus hangulatába csomagolva.
A játék cselekménye két idősíkon játszódik. A fő történetszál 1995-ben, egy Velvet Cove nevű amerikai kisvárosban bontakozik ki, ahol megismerkedünk a főszereplő Swann-nel, egy félénk tinédzser lánnyal. A magányos és zárkózott Swann épp az utolsó nyarát tölti a városban családja Kanadába költözése előtt, amikor összebarátkozik három másik lánnyal: Autumn-nal, Norával és Kattel. A négy lány között kialakuló szoros barátság adja a történet érzelmi gerincét. A karakterek jól kidolgozottak, életszerűek, és messze túlmutatnak a tipikus tinédzser sztereotípiákon. A Lost Records: Bloom & Rage írói remek munkát végeztek, hogy korhű és hiteles párbeszédeket alkossanak, amelyek tökéletesen illeszkednek mind a 90-es évek hangulatához, mind a szereplők életkorához. A történet másik szála a jelenben játszódik, és fokozatosan fedi fel, mi történt a lányokkal az évek során. Ez a kettős narratíva izgalmas feszültséget teremt, és arra késztet minket, hogy folyamatosan találgassuk, mi vezethetett a jelenbéli misztikus helyzethez.
A Lost Records: Bloom & Rage alapvetően egy narratív kalandjáték, ahol a párbeszédek és a környezettel való interakciók viszik előre a cselekményt. A játék egyik alappillére a kamerázási mechanika, amely lehetővé teszi, hogy Swann VHS-felvételeket készítsen különböző eseményekről és helyszínekről. Ez a funkció nem csak érdekes játékelemként szolgál, de segít a 90-es évek hangulatának megteremtésében is. A felvett videókat témák szerint rendszerezhetjük, így készíthetünk természetfilmeket, videoklipeket a lányok punk bandájáról, vagy akár cicavideókat Swann macskájáról. A játék másik fontos eleme a dinamikus párbeszédrendszer. A beszélgetések során nemcsak választhatunk különböző válaszlehetőségek közül, de az is számít, hogy éppen merre nézünk, vagy akár figyelmen kívül is hagyhatjuk a társalgást és mélyen hallgatunk. Ez a metódus lehetővé teszi, hogy jobban beleéljük magunkat Swann szerepébe.
A Lost Records: Bloom & Rage egyik legnagyobb erőssége a lenyűgöző hangulatteremtés. A vizualitás szépnek mondható, tökéletesen megidézi a 90-es évek atmoszféráját. A grafika stílusa egyszerre nosztalgikus és modern, ami segít abban, hogy teljesen elmerülhessünk a történetben. Az viszont gyorsan kizökkent majd benneteket, ahogy az Unreal Engine küszködik a renderelés alatt, gyakran lesznek pop-up hibák és a képernyőfrissítés is hajlamos hullámzó teljesítményt nyújtani. A hangzásvilág viszont valóban kiemelkedő. A DON’T NOD védjegyének számító erős soundtrack nagyban hozzájárul az érzelmi hatás fokozásához. A zenei válogatás nemcsak korhű, de olyan jól összeállított, hogy valószínűleg frissíteni fogjátok a Spotify lejátszási listáikat a játék befejezése után. A fenti problémák azonban komolyabb gondot nem okoznak, remélhetőleg a fejlesztők hamarosan orvosolják őket.
A Lost Records: Bloom & Rage első epizódja egy érzelmileg intenzív, nosztalgikus utazás, amely sikeresen ötvözi a DON’T NOD korábbi játékainak erősségeit néhány izgalmas új elemmel. A játék legnagyobb erőssége a karakterek közötti kapcsolatok ábrázolása és a 90-es évek hangulatának megteremtése. A történet jól felépített, fokozatosan adagolja az információkat, és ügyesen egyensúlyoz a múltbeli események és a jelenbeli rejtélyek között. A kamerázási mechanika érdekes kiegészítő elem, bár néha technikai problémákat okozhat. A játék vizuális és hangzásvilága remek, tökéletesen illeszkedik a történet hangulatához és a korszakhoz. A dinamikus párbeszédrendszer pedig nagyobb szabadságot ad a játékosnak a karakterek közötti interakciók során. Bár vannak kisebb technikai problémák, ezek többnyire nem rontják jelentősen az élményt. Különösen ajánlott azoknak, akik szeretik a narratív fókuszú játékokat és vonzódnak a 90-es évek nosztalgikus hangulatához. A játék sikeresen egyensúlyoz a múlt és a jelen között, miközben egy megható barátság történetet meséli el, amely garantáltan megérinti majd sokunk szívét. Én izgatottan várom a folytatást!
Legutóbb ezt teszteltük:
