Fejlesztő: Hyper Three Studio; Kiadó: Hidden Trap, TrueColor Games; Platform: PC, Nintendo Switch
Nem kell sehová sem rohanni, nem kell semmit feláldozni, nyugi van. A Tiny Lands 2 úgy szórakoztat, hogy közben megkímél minket az idegeskedéstől és még a napi stresszt is feloldja.
Mióta ember az ember, sokan közülünk szeretik tornáztatni az agyukat. Ennek egész sok műfaja létezett már a videojátékok előtt is, említhetjük a keresztrejtvényeket, a mostanában divatos Sudokut, de úgy általában véve a rejtvényújságok számos kihívást tartogattak mindig ezeken kívül is. Biztosan mindenki emlékszik például az olyan fejtörőkre, hogy “keresse meg az X különbséget a két képen”.
Nos a Tiny Lands 2 pontosan ezt tudja, csak digitálisan. Egyfajta hidden object élmény, csak itt éppen a különbözőségeket kell megkeresnünk. Méghozzá 3D diorámákban. A képernyő két felére kapunk egyet-egyet, melyek ugyanazzal a kameramozgatással forgathatóak, nagyíthatóak egyszerre, ám öt apró részletben mégis eltérnek. A különbségek lehetnek ugyanannak a tárgynak más-más szögben beállított másai, vagy az egyik képen hiányozhat valamelyik, esetleg más színt vagy méretet is felvehet.
Ennyi? Ennyi! Néha nem kell túl sok a boldogsághoz! 50 szint létezik, mindegyiken egy rejtett puzzle darabkát is fellelhetünk, melyekből egy extra fejtörőt oldhatunk meg. A szinteken nincsenek restrikciók – nincs óra, nem büntet a játék a rossz találatért, szóval nincs miért stresszelni sem. Még a pályáról is kiléphetünk idő előtt, vagyis hogy az öt eltérést megtalálnánk. Igaz, ilyenkor kevesebb csillagocskát kapunk, amelyek szükségesek a többi pálya megnyitásához (ahá! szóval mégis van itt feszültség).
El lehet mondani tehát, hogy a Tiny Lands 2 tulajdonképp a nyugalom szigete. A kis diorámák mind különféle tematikákban kínálnak látnivalót – akadnak táblás játékok, dinoszauruszok, robotok, víz alatti világok, disco, különös állatok, mese jelenetek, vagy szimplán művészi installációk. Már önmagában is élmény nézegetni némelyiket, még ha meglehetősen alacsony poligonszámból vannak megalkotva, vagyis technikailag nem a state of the art stílus csúcsát képviselik ezek az alkotások.
Mégis jó nézegetni őket, amíg az ember rá nem un. Mint oly sok logikai játéknál, ebben sem érdemes rohanni, a napi 1-2 feladvány ideális haladási sebesség lehet egy-egy fárasztó nap végén. Hintet kérhetünk (és kapunk is), de csak egy körben jelölni meg a játék, hogy nagyjából merre keresgéljünk. A készítők a színtévesztőknek is kedveskedtek és teljes támogatást nyújtanak részükre. Őszintén szólva az első részt nem is ismertem (pedig már csaknem öt éves), vagyis csak akkor találkoztam vele, amikor a másodikat bejelentették. De érdemes volt várni, talán majd a harmadik előtt is így lesz valaki, aki éppen ebbe a kiadásba botlik majd bele.
Legutóbb ezt teszteltük:
