Fejlesztő: Elden Pixels; Kiadó: Acclaim, Inc.; Platform: PC, Switch
Humorral teli platformer a The Prisoning: Fletcher’s Quest, de senkit ne tévesszen meg a vicces külső, mert ez a játék felnőtteknek szánt móka.
A videojáték-fejlesztőként szorgoskodó Fletcher pszichológushoz fordul, miután fizikailag és érzelmileg olyannyira kiégett, hogy minden egyes napja szorongással telik. Rögtön az első kezelése alkalmával transzba esik, majd a saját mentális börtönébe kerül, ahonnan kizárólag ügyességének köszönhetően tud megmenekülni. A The Prisoning: Fletcher’s Quest egy metroidvania, de nem feltétlenül a klasszikus értelemben, hiszen a korábban bejárt pályákra csak egy-két alkalommal kell visszatérnünk és a játékmenet annyira gördülékeny – illetve legtöbb esetben lineáris –, hogy kifejezetten érdekfeszítően sikeredett.
Bizonyára 2004 sokak számára volt szomorú év, ugyanis csődbe ment az egyik legnevesebb videojáték terjesztő cég, az Acclaim, ami egészen addig olyan címek felett bábáskodott, mint a Turok és a Mortal Kombat trilógia, a Forsaken vagy az NBA Jam és még sorolhatnám. Tavaly ősszel a kiadó váratlanul (kiegészített névvel) visszatért és megszerezték egy rakás indie játék kiadási jogát, amit szerény csinnadrattával jelentettek be a kiadó saját YouTube csatornáján. Visszatérésükhöz kapcsolódóan ekkortájt debütált a roguelite akciójáték Katanaut és most folytatódik a sor a The Prisoning: Fletcher’s Questtel. Az előző produktumhoz hasonlóan jelen tesztalanyunk szintén a metroidvania műfaját képviseli, amely ezúttal csak amolyan extra tulajdonságnak számít, hiszen ahogyan az előző bekezdésben említettem: hogy tovább tudjuk tovább menni legfeljebb egy-két alkalommal szükséges visszatérnünk az előzőleg megismert helyszínekre.
Fletcherrel alapvetően kevés talentum áll rendelkezésünkre és maga a játékmenet is főként a régivágású ügyességi játékok felépítettségére hajaz. Három különböző fő nemezis és számos kisebb útonálló ellenében lövöldözhetünk pisztolyunkkal, de csúszkálhatunk, ugrálhatunk, dobbanthatunk és… ennyi. A The Prisoning: Fletcher’s Quest mechanikája voltaképpen nincs túlbonyolítva, főleg mivel a térkép eléggé egyértelműen, már-már szinte szájbarágósan mutatja a haladási irányunkat, vagyis mindig arra érdemes szaglásznunk, amerre korábban még nem jártunk. Az ellenségeink felhozatala változatosan sikerült, de igazából csak addig tűnnek különlegesnek, amíg a tudásukat meg nem ismerjük. Ám mivel a játékból „hiányzik” a fejlődési rendszer, nem érdemes sokadszor időt szakítani rájuk és érdemes rutinosan kikerülni őket. Ha leszámoltunk velük visszatérésünk esetében természetesen pozíciójukban ők is mindig felbukkannak.
Lenyűgöző a The Prisoning: Fletcher’s Quest szatirikus humora, de nem feltétlenül gúnyosan nevettet, hanem sokkal inkább tanító szándékkal, s poénok mögött valójában rejtett üzeneteket olvashatunk. Mindezek mellett a retro külcsín és a fülbemászó muzsika igazán klassz hangulatot varázsol ennek az aprócska játéknak, amit nem biztos, hogy hosszútávon újra előveszünk, viszont bizonyosan elégedettek lehetünk vele.
Legutóbb ezt teszteltük:
