Fejlesztő: Reset Games Ltd; Kiadó: ESDigital Games; Platform: PC, PS4|5, Xbox One|Series, Switch
A Machine Gun Fury rutinnal elkészített főhajtás a 8-bites korszak árkád játékai előtt és szerencsére hozza az elvárt szintet, amely alapján remekül prezentálja a retro játékélményt.
Már közel három és fél éve, hogy megjelent PC-n a Machine Gun Fury, ami egyszerre főhajtás a ’80-as évek akciófilmjei és a 8-bites éra lövöldéi előtt. Legújabb tesztünk nem csupán a nosztalgia kedvéért született, bár való igaz, hogy az életünkből egészen mostanáig kimaradt. Az ok sokkal inkább annak köszönhető, hogy immáron konzolokon is megjelent az emlékezetes Vektor Wars készítőinek alkotása. A bő 1 órás végigjátszás azonban nem az említett készülékek valamelyikén történt, hanem maradtunk a számítógépes verziónál, melyre felzárkóztatásként nagyszabású frissítés érkezett.
Azon felül, hogy mostantól új brigád felel a kiadásért, az eredeti megjelenéshez képest számos észszerű dologban fejlődött a Machine Gun Fury. 11 új nyelv közül választhatunk (sajnos a magyar nincs közötte), támogatottak lettek a szélesvásznú kijelzők és finomítottak többek közt az életerőn, illetve a lőszerek felhasználásában, de csökkentették a korábban hosszadalmas betöltési időt is. Bár angol billentyűzeteken végre egymás mellé tették a lövést (Y) és az ugrást (X), sajnos a kiosztást továbbra sem variálhatjuk, ezért a magyar klaviatúrákon felettébb zavaró a szinte már-már megszokottnak mondható Z és Y felcserélése. Nyilván kontrolleren játszva nem ütközünk bele ilyen problémába, de persze a layout ekkor sem módosítható.
Magáról a játékról nem sok szót említettem eddig, s igazándiból nem a története miatt érdemes elővenni a Machine Gun Furyt, ugyanis szokásos klisékre épül. Valamennyi misszió indítása után adott számunkra három teljesen ellentétes katona, akik magányosan csatába indulnak egy aljas diktatúra ellenében. A sablonos küldetéseket ellensúlyozva a karakterek között szerencsére akad némi különbség. Például Suzi Uzinak gyors a mozgása, Gunner Jimbo egy egyszemélyes hadsereg (amolyan Rambo-klón még kinézetre is), míg Mini-Gun Floyd a nagyobb mordályok ütőképes szakértője. Ezzel együtt embereink negatív tulajdonságai eltérőek, vagyis egyikük lassabb, mint a másik vagy limitált alaplőszerrel rendelkeznek stb.
A Machine Gun Furyben a shoot’em up zsánerén belül két különböző akciólövölde elevenedik meg. A 8 misszió alatt hősünket kizárólag single player módban irányíthatjuk. Egyrészt fölső nézetből valahogy úgy, mint anno a ’85-ös Commandóban tettük, vagy alkalomadtán az eredeti Contra játékokat megidézően oldalsó nézetből irányíthatjuk. A feladatunk pedig egész egyszerűen csupán annyi, hogy eljussunk az elejétől a végéig és minél több gazfickót lepuffantsunk. Közben persze gyűlnek a pontok (amiket érthetetlen módon a végelszámolásnál sehol nem látunk listába bontva) és power upokat vehetünk fel, ergo új, ideiglenes munícióval ellátott fegyvereket (puska, rakétavető, gépfegyver) kaphatunk magukhoz.
A régi vágású akciójátékok rajongóinak igazi ínyencségnek bizonyult a Machine Gun Fury. Sajnos még mindig nem hibátlan, mert sokak számára csalódást okozhat a kétjátékos mód hiánya. Mindenesetre a pályák ugyanolyan egyszerűek és hangulatosak, mint hosszú évekkel ezelőtt, miközben fülbemászó chiptune zenéje szimplán magával ránt.
Legutóbb ezt teszteltük:
