Fejlesztő: Intelligent Systems; Kiadó: Nintendo; Platform: Nintendo Switch 2
A világ megmentése mindig izgalmas feladat, de ritkán annyira epikus, mint a Fire Emblem: Fortune’s Weave-ben.
A Nintendo háza táján most nagyon gurul a szekér, több címükből is kijött, vagy be lett jelentve új rész, és a Fire Emblem: Fortune’s Weave fogadtatása alapján erősen úgy látszik, hogy egy újabb koronaékszerrel bővült a japán nagyvállalat repertoárja, valamint az év játéka címre is lett egy szóba jöhető indulójuk. A fejlesztő Intelligent Systems elmondása alapján törekedtek az eddigi legnagyobb és legkomplexebb Fire Emblem elkészítésére, és többször is az egyik előző játékukat hozták fel összehasonlításként, a sorozat talán legelismertebb darabját, a Fire Emblem: Three Houses-t. Az utóbbi címet egyébként a Koei Tecmo erős közreműködésével készítették, és ezek után a stúdió érezhetően bizonyítani akart, hogy nemcsak megállják a helyüket egyedül is, de a legjobbak abban, amit csinálnak.
Így született meg tehát a Fire Emblem: Fortune’s Weave, egy gyönyörű, görög hőskölteményeket idéző kaland, ahol a világ különböző részeiről gyűlnek össze harcosok és mindenféle jöttment csodabogarak, hogy megmérettessék magukat a birodalmi főváros legendás Colosseumában, valamint szembe szálljanak a kontinensre leselkedő kataklizmikus veszéllyel. A játékba ugorva egy rövid, de hatásos bevezető után elkészíthetjük saját avatárunkat, de a személyre szabhatóság ebben az esetben meglehetősen limitált. Karakterünk neméről és hajstílusáról dönthetünk, valamint saját nevet választhatunk amennyiben nem tetszik az „Eshmel”, amit a játék alapból kiosztott. Az Eshmel egyébként egy szignifikáns név, és ha úgy döntünk, hogy megtartjuk, akkor lesznek karakterek, akik megjegyzést is tesznek rá.
A történet Dagda kontinensén (ez a játék univerzumának déli kontinense, és látványban, valamint kulturálisan az ókori görög-római területeket és Észak-Afrikát idézi) játszódik, ahol az emberiség brutális vereséget szenvedett az alvilág seregei ellen, amelyeket egy elképesztő erejű démonisten irányít. A különböző királyságok legendás hősei sorban elbuktak, és élőholt szolgákként tértek vissza a halálból. A mi karakterünket mint végső megoldást alkotják meg az istenek, majd küldik vissza pár évvel az időben, még a nagy háború kitörése előttre, azzal a nemes céllal, hogy a háttérből manipulálva a történelem eseményeit megakadályozza az említett hősök idejekorán bekövetkező halálát, és a végső győzelem felé terelje őket. Karakterünk tehát főként a Deus Ex Machina szerepét fogja betölteni, és nem is lesz jelen a játék egy jelentős részében. Helyette azon hősök sorsát fogjuk követni, akik benépesítik a Dagdan birodalom fővárosát, közülük is legfőképpen a négy „Flame Lord”, magyarul „Lángfejedelem” történeteire fókuszálva.
A lángfejedelmek mindegyike saját, hosszú kampánnyal rendelkezik, tehát ha úgy vesszük, a Fire Emblem: Fortune’s Weave lényegében négy nagy történetet tartalmaz, és ezek mindegyikét az adott karakter szemszögéből élhetjük át, sikeres túlélésük esetén pedig csatlakozhatnak hozzánk a végső, mindent eldöntő csata megvívásában. A karaktertörténetek közül mindegyik opcionális, egyiket sem kell megcsinálnunk, ha nem szeretnénk, és a játék jelentős részét átugorva egyedül is szembeszállhatunk a végső ellenséggel. Szerintem ez jópofa opció, de nem hiszem, hogy bárki is szeretné átugrani a történet 90 százalékát, miután megvásárolta a játékot, arról nem is beszélve, hogy ez jelentős kihívással is jár. A lehetőség azért mindig nyitva fog állni speedrunner kollégáink számára.
A kampányok között bármikor szabadon váltogathatunk, így akár mind a négyet egyszerre, párhuzamosan is játszhatjuk egy darab mentési fájllal. Ez egy hatalmas újítás a Fire Emblem: Three Houses-hoz képest, és lehetővé teszi azt, hogy akár egyetlen végigjátszás alatt megtapasztalhassuk a játék összes tartalmát. Részletesebben nem szeretnék belemenni az egyébként nagyon hosszú és szerteágazó sztoriba, nehogy bármit is lelőjek, de annyit elárulok, hogy aki játszott már hasonló játékkal, azt semmi nem fogja váratlanul érni a történet során. A tradíciónak megfelelően itt is többnyire kiszámítható cselekményszálakkal és a már jól megszokott sablonokat követő, sztereotipikus karakterekkel fogunk találkozni. Nem azt mondom, hogy nincsenek kifejezetten jó és érdekes részek, mert hazudnék, de azért mindenki mérsékelt elvárásokkal vágjon bele.
Hogy szeretett Ben bácsinkat idézzem a Pókemberből: „A nagy játék, nagyobb felelősséggel jár”. És mennyire igaza volt. Több helyen is érezhető a Fire Emblem: Fortune’s Weave-en, hogy a kelleténél néha tovább nyújtanak dolgokat, vagy olyan részek is jelen vannak, amelyek hiánya szerintem csak segített volna a tempón. Ez még nyilvánvalóbbá válik, mikor szembesülünk vele, hogy a teljes játékidőnek közel csak egyharmadát fogjuk ténylegesen a sorozat védjegyévé vált, körökre osztott stratégiai harcrendszerrel tölteni, az idő maradékát pedig teljesen más tevékenységek fogják kitölteni. Ez elsőre nagyon kevésnek hangozhat, de ha belegondolunk, hogy a játék teljes hossza több mint 100 órát is igénybe vehet, már rögtön nem tűnik olyan csekélynek az említett arány. Ha pedig a 100%-os teljesítés a cél, akkor 150 és 200 óra közötti időre készüljünk.
Két fő részre tudnám osztani a játékot: egy komplex körökre osztott stratégiára, és egy karakter élet-menedzsment részre. Ezek első hallásra távol állnak egymástól, és tény, hogy nagyon különböznek játékmenet terén, de mégis összefüggnek, ugyanis a gondosan nevelgetett hőseink lesznek azok akiket a csatamezőn irányítani fogunk. Ezek a karakterek egyébként nem csak névtelen sorkatonák, mint sok más stratégiai címekben. A Fire Emblem: Fortune’s Weave sajátossága, hogy minden egységünk egyedi, saját háttérrel, személyiséggel, és képességekkel rendelkezik. Ahogy együtt harcolnak, és élik mindennapjaikat, kapcsolatokat tudnak kialakítani velünk, valamint egymással, ami gyakran szoros barátsággal, vagy esetenként akár romantikus kapcsolattal is végződhet.
Ha kalandozásaink során találkozunk valakivel akit szívesen csapatunkban tudnánk, elég egy ajándékot adnunk neki, és ezzel megkezdődik a toborzási folyamat. Ez az adott karaktertől függően egészen könnyű, vagy hosszas és fáradalmas folyamat is lehet. Lesznek olyanok is akik nem adják olcsón a hűségüket, és különleges kívánsághoz kötik azt, egy küldetés, vagy komoly fizetség képében. Amikor éppen nem a Colosseumban csatározunk, akkor lehetőségünk nyílik szabadidőre. Ebből fejezetenként mindig limitál mennyiség áll majd rendelkezésünkre, szóval érdemes okosan beosztani, hogy biztosan elérjük kívánt céljainkat. Szabadidőnkben a fővárosban téblábolhatunk és karakterekkel beszélgethetünk, esetleg vacsorázni vihetjük őket, annak reményében, hogy kedvük támad csatlakozni hozzánk. Saját egységeinket képezhetjük, és új munkákat taníthatunk nekik, így akár egy közönséges katonából is sárkánylovas válhat, ami csak egy a Fire Emblem: Fortune’s Weave közel 60 karakterosztálya közül.
A fővárost elhagyva a kontinens térképe nyílik meg számunkra, amit szabadon bejárhatunk. Más városokat látogathatunk meg, ahol lakosokkal és kereskedőkkel társaloghatunk, kazamatákat fosztogathatunk, értékes nyersanyaglelőhelyeket fedezhetünk fel, vagy szörnyeket vadászhatunk. Mindezzel nem csak pénzhez és tapasztalathoz jutunk, de hírnevünk is növekszik, aminek hatására még a legerősebb hősök is megfontolják majd, hogy csatlakozzanak sorainkhoz.
Minden apró tevékenységet nem sorolok fel, meghagyom, hogy mindenki maga fedezze fel ezeket. Tényleg rengeteg van belőlük, de azért érezhető néha, hogy a mennyiség a minőség rovására ment picit. A mellékküldetéseknél például gyakran fogunk olyasmikkel találkozni, hogy öljünk meg öt banditát, vagy gyűjtsünk össze tíz kristályt, körülbelül kétezres évekbeli MMO-kat idézve. A kazamaták esetében is a legtöbbjük egyformának érződik, és érdekes módon a kontinens számtalan kereskedője is mind többnyire ugyanazokat a fegyvereket és tárgyakat árulja, kisebb eltérésekkel. Ezeket nem rovom fel jelentős hibaként, mert egy ekkora méretű játéknál a repetitív tartalom elkerülhetetlen, de azért érdemes tudomásul venni.
Bugokról szerencsére nem tudok beszámolni, ugyanis eggyel sem találkoztam, amire emlékeznék. Ahogy az a Nintendótól már megszokott, most is egy magas minőségű, hibáktól mentes, polírozott terméket kapunk. A játék teljesítménye is teljesen stabil, azonban sajnos 30 FPS-re van korlátozva. A Fire Emblem: Fortune’s Weave többnyire lassú, körökre osztott jellegét figyelembe véve ez kevésbé lesz szembetűnő, mintha egy gyors akciójátékot játszanánk, és őszintén szólva engem nem is zavart. A konzol maga fel tud forrósodni játék közben, főként dokkolt módban, de ez megszokott a nagyobb erőforrást igénylő címeknél. Arra kell csak figyelnünk, hogy a konzol maga jól szellőző helyen legyen, valamint semmivel ne legyen lefedve működés közben.
A végső konklúzióm, hogy a Fire Emblem: Fortune’s Weave kiválóan sikerült. Azt is mondanám, hogy a zsáner kedvelőinek kötelező darab. Vannak gyenge pontjai a játéknak, amelyek közül több is a készítők kísérletezésének eredménye, de nehéz erre haragudni, hiszen mi lenne szeretett játékiparunkból az innovációra való törekvés nélkül? Az Intelligent Systems tehetséges csapat, és amíg tudják tartani ezt a szintet, addig mindig a Nintendo zászlóshajóinak sorában tudhatják magukat. A kérdés csak az, hogy a japán cégóriás mikor fog végre gyűrűt is tenni az ujjukra, és hivatalosan is megvásárolni őket.
Legutóbb ezt teszteltük:
