Eltűnő hullámok (Aurora / Vanishing Waves); rendező: Kristina Buozyte; főszereplők: Marius Jampolskis, Jurga Jutaite, Rudolfas Jansonas; litván-francia-belga sci-fi; 124 perc; 2012 (16)
Már megint a szex
Továbbra is nehezen követhető a magyar filmforgalmazási metódus: amíg a múlt heti szórásban volt 6-7 ígéretesnek tűnő premier, addig erre a hétre szinte csak az alja jutott. Ebbe a vonulatba fér bele ez a litván sci-fi is.
Bevallom, még soha nem láttam litván filmet, úgyhogy az e heti Justin Bieber, Hajnal Tímea + nyáltenger merítésből még Kristina Bouzyte alkotását vártam a legjobban. Az elején minden ígéretesnek is tűnik: a kiváló operatőri munkának köszönhetően az embert lenyűgözi, ahogy valaki fura szerkezettel a fején befekszik egy koporsószerű víztartályba, és álomszerű víziókban részesül. Az egész egy kísérlet akar lenni, az agya ugyanis összeköttetésben van egy kómában fekvő nőével, és a cél az, hogy megpróbáljanak kommunikálni vele. Ez meg is történik, de a víziókban egy, a Betty Blue-t idéző gusztustalan kajajelenetet leszámítva szinte csak szex zajlik, amit emberünk persze nem árul el tudóskollégáinak, nehogy leállítsák a projektet.
Teljesen nyilvánvaló, hogy kik Bouzyte példaképei, a filmről ugyanis üvölt a görcsös tisztelgés. Andrej Tarkovszkij hatása letagadhatatlan, a tengerparti jelenetek pedig David Lynch-et idézik meg gazdagon, különösen az Útvesztőben című filmjét. Nem ártott volna egy kicsit kevesebb majmolás, és akkor több értelme lenne bizonyos jeleneteknek, ugyanis sokszor eluralkodik a legrosszabb értelemben vett művészkedés, és a „ha nem érted, hülye vagy” attitűd. Papíron pl. biztosnak izgalmasnak tűnt, hogy két meztelen ember fut a sötétben hátulról megvilágítva, de sajnos a vásznon mindez percekig tart, és akkor a történetet lezáró, borzalmas párbeszédről még nem is beszéltünk. Biztos, hogy vannak sokkal jobb litván filmek.
4/10
http://www.youtube.com/watch?v=J01fW_AdyZs[/embed]
