Fekete leves (Black Soup), rendező: Novák Erik, szereplők: Szabó Simon, Nagy Zsolt, Fátyol Hermina, Vágvölgyi B. András, Perjés Zoltán, magyar akcióthriller, 100 perc, 2014
Az utóbbi évek ínsége miatt már nem csak a jó magyar filmekre vagyok kiéhezve, hanem egyáltalán a magyar filmekre is. Magyar filmeket nézni jó, és az, hogy csak x évente készül valami igazán kiemelkedő cucc, az teljesen természetes, a mennyiségből lesz minőség, és nem csak itt, a világon mindenhol minden jó filmre jut legalább 5 rossz. Csak mondjuk Amerikában egy évben átlag 300 film készül, ebből a mennyiségből könnyebben kikerül évente néhány zseniális. Szóval én alapvetően tök lelkesen és kíváncsian fogadok mostanában mindent, amit moziban vetítenek, egy óránál hosszabb, és magyar, így a Fekete levesre szintén lelkesen ültem be, csak egy kis minimális, egészséges szkepticizmussal. Szóval nem arról volt szó, hogy én ezt a filmet már előre utáltam, vagy bármi ilyen hülyeség, amivel vádolni szokták a kritikusokat a magyar filmesek, arról van szó, hogy a Fekete leves a legkínosabb magyar produktum a Szuperbojz óta, ami mozivásznat látott.
A magyarok csak nem tesznek le arról, hogy leutánozzák Guy Ritchie-t, és nem képesek belátni, hogy Guy Ritchie-t még maga Guy Ritchie sem tudta már régóta leutánozni, pedig becsülettel próbálkozott. Viszont nem is az a felháborító a Fekete levesben, hogy szar, az még önmagában nem lenne annyira felháborító. A baj azzal van, hogy mennyire igénytelen, és ez megint egy olyan film, ami miatt nagyon sok embernek mehet el a kedve újra a magyar filmektől, ami végre kezdett talpra állni az utóbbi időszakban. Szóval a jó magyar filmektől vehet majd el nézőket, így igenis ártalmas. És nem, nem azért igénytelen, mert kis költségvetéssel készült. Sőt, ez a film amúgy külsőségeiben nem néz ki rosszul, a legtöbb jelenet több szögből fel van véve, van itt GoPro, és minden ilyesmi. Viszont a prosztóság önmagában továbbra sem vicces, ha meg csak lejárt pinás viccekre futja, akkor elég nagy a gond.
Van valami történetféle úgynevezett csavarokkal, ami mondjuk annyira jól kitalált, mint bármelyik Steven Seagal filmé, és tele van teljesen logikátlan hülyeséggel. A kulcsszavak átverés, maffia, bolondok, rablás, meg a főszereplő DJ, de ez csupán a film ismertetőjéből derült ki számomra, és amúgy is annyi jelentősége van a cselekményt illetően, mint mondjuk bármi másnak benne. Viszont az ilyen vicces-vagány heistfilmekben rohadt fontosak a feszes és jól megírt párbeszédek, azok itt ugye nem voltak, mivel mindent a szereplők rögtönöztek, szóval olyanok is nagyjából. Persze ezért nem a színészek a hibásak, alkotói lustaság áldozatai lettek, és én végig szívből sajnáltam őket, mert csúnyán be lettek palizva. Szabó Simon (aki amikor ritkán megszólal, tud egy kis tényleg humoros humort is csempészni a filmbe, kár, hogy ez félóránként egyszer történik), Nagy Zsolt, meg Fátyol Hermina vért izzadva próbált ebből az izéből valami vállalhatót kihozni, de ezt a hullát ők sem tudták feltámasztani. Mert a film olyan, mintha valami furcsa fúziója lenne az Éjjel-nappal Budapestnek és a kései Gálvölgyi Shownak, miközben próbál nagyon vagány meg vicces lenni. Előbbit és utóbbit is főleg úgy próbálja abszolválni, hogy a karakterek műmájerek, és mellé sokat káromkodnak. FERRRRGETEGES!
Ha meg itt minden direkt volt, akkor is szar. A szándékosan, viccből rossz filmeket is ki kell találni, az úgy továbbra sem megy, hogy beleszarunk a ventillátorba, és akkor ez azért büdös, mert így akartuk, tessék megérteni. Egyetlen részlet tökéletesen le is írja a nettó dilettantizmust, ami testet ölt a Fekete levesben. Egyik karakter haldoklik, a másik zokogva aggódik érte, szóval valami drámaféle eszkalálódik éppen, alatta meg valami vidám kis diszkósított swing szól, na, így tessék elképzelni az egészet.
Az alapvetően ellenkezik az elveimmel, hogy azt mondjam, ne nézzen meg senki egy filmet, és nem is lenne fair. Annyit kérek, hogy csak annyira tessék ezzel azonosítani a magyar filmet, amennyire mondjuk az Attila legendájával, vagy a hajdani Budapest TV-sek által forgatott Holnap történttel. Alapvetően nem ez a tendencia, ez csak egy vadhajtás, ami azzal próbálja legitimálni magát, hogy nem állami támogatásból készült. Viszont ez csak akkor érdem, ha nem csak ez az egyetlen neki, mint ebben az esetben.
1/10
Fekete leves 2.0
A filmet időközben picit megvágták, és az új verziót tegnap (04.10.) bemutatták a Toldiban. Az alkotók szívélyes meghívását (amit a sajtó is felkapott), úgy döntöttem, elfogadom, és véleményezem röviden a friss verziót. Ez nagyjából tíz perccel rövidebb, mint a korábbi, és bár rövidebb ideig kell elviselni ezt az egészet, meglepő, de még rosszabb lett. A filmből kikerült Fátyol Hermina, Nagy Zsolt, meg Szabó Simon jónéhány jelenete, ami nélkül az expozíció majdhogynem a kukában landolt. Így viszont úgy indulunk velük akcióba, hogy a három karakterről konkrétan semmit nem tudunk meg, kevesebbet kapunk azokból, akik tudnak is színészkedni.
Ezzel szemben benne maradtak olyan totál felesleges és kihagyható részek, mint a videoklip-szerű montázs a szabadulás után arról, hogyan buliznak a szereplők a limuzinban, vagy éppen az rohadt unalmasan hosszú „gengszterek mennek az autóban és egymás közt beszélgetnek” jelenetek. Nem lett az akció feszesebb, viszont még kevesebb az egésznek a tétje. Viszont második nézésre feltűntek olyan kis apróságok, amik elsőre nem: hogy a film tetemes része alatt pornó filmzene szól (tudjátok, az a funky), amikor erre rájöttem, kijött belőlem az első nevetés a film alatt. De ez a film továbbra is akkora igénytelen katyvasz, hogy lehetetlen mit kezdeni vele.
10/áhagyjuk…
z
Ez nem filmkritika, ez csak egy vélemény. Mely, mint tudjuk, olyan, mint a segglyuk, mindenkinek van egy, de kit érdekel.
Sajnos sokan azt képzelik, kritkát írnak, pedig csak finnyognak és szemétkednek, belerúgva az alkotóba, a műbe. Féktelenül felfújt egóval, amely alapján azt képzelik, ami nekik nem tetszik, az már szemét is. Ízlésterroristák. Az fel sem vetődik bennük, hogy nem ők vannak a világ közepében, sőt hogy netalán velük van a gond, esetleg nincs kellő kompetenciájuk a bírálathoz. Elvárják a kulturált hangnemet mástól, de ők a minimális tiszteletet nem adják meg egy teljesítménynek és más embereknek. A tragikus, hogy még csak nem is értik, miért baj ez. 🙁
Véleménynek vélemény, de SAJNOS megalapozott. Friss még az “élmény”, ami kapcsán 2 dolog jutott eszembe:
1) az itt is említett GR;
2) a fentebb ugyancsak említett tiszteletlenség.
Ez a tiszteletlenség viszont a nézővel szembeni tiszteletlenség, hiszen csinálunk valamit a haverokkal (pl. az übergáz Herczeg Z-vel), magunknak, kizárólag a saját szórakoztatásunkra a haverokkal, jól szórakozunk, majd elvárjuk, hogy az emberek adózott jövedelmük, pénzért jegyet vásároljanak a (fentebb szintén részletesen taglalt) ötlettelenségre, a színvonaltalan párbeszédekre, a szánalmas alakításokra (Vágvölgyi, istenem, de Novák is nézhetne időnként tükörbe, és hát Perjés sem az a meggyőző valaki), még szánalmasabb “filmes megoldásokra” (a “hangulat érzékeltetése” címén ide-oda rángatott/forgatott kamera, vagy a mosdóban a helyzetet önmagának, pontosabban a nézőnek elmagyarázó ribanc, ami már tényleg a legalja mindennek). Tökéletesen illenek ide Moz szavai:
“Burn down the disco
Hang the blessed DJ
Because the music that they constantly play
IT SAYS NOTHING TO ME ABOUT MY LIFE “
minden filmkritika egy vélemény 🙂 de nyilván minden, ami nem pozitív, az szemétkedés, a filmekről csak szépet és jót lehet, és akkor boldog a marketinges, a troll, és mindenki más is… vateva. de te már eldöntötted, hogy a kurvaanyámat, szóval tök felesleges írom ezt. egy tanács: próbálj meg a mindenféle előítéleteidet félretéve is véleményt alkotni, sokkal relevánsabb hozzászólásokra leszel képes, hidd el 😉
Az utóbbi évek “legéletszagubb” magyar gengszterfilmje!! Olvastam pár lehúzós kritikát amiről sütött.hogy lövése sincs az írójának sem erről a világról,sem pedig a filmről! 8/10THX