Spanyol affér (Ocho Apellidos Vascos); rendező: Emiliano Martinez Lazaro; főszereplők: Dani Rovira, Clara Lago, Karra Elejalde, Carmen Machi; spanyol vígjáték; 98 perc; 2014 (16)
Az andalúziai kutyaütő
Ha egy spanyol vígjáték 77 millió dolláros bevételt (!) csinál odahaza, akkor nyilván érdemes megpróbálkozni a külföldi forgalmazással is. Igen ám, de a spanyolajkúakon kívül ezt a filmet senki nem fogja érteni.
A történet főszereplője Rafa, aki sevillai otthonából egészen Baszkföldig követ egy baszk lányt, annyira belezúgott. Meg is találja egyből, de az érzelmei nem találnak viszonzásra, mígnem a kissé vadóc csaj rábeszéli, hogy játssza el a kamuvőlegényét. Innentől aztán már működnie kéne a félreértéses/kamuzós vígjátékok összes sablonjának, és lehet, hogy működik is mindegyik, csak a néző nem ért ebből egy kukkot sem. Még akkor is, ha úgyis tudja, hogyan végződik majd a történet.
A Spanyol affér nálunk (és az összes, nem spanyolajkú országban) sem feliratos, sem szinkronos változatban nem működhet, mert a poénok nagy része a kiejtésekre van kihegyezve. Rafa megpróbálja baszkként eladni magát, és lehet, hogy a derék ibériaiak számára ezt rémesen viccesen teszi, viszont mi semmit nem értünk belőle. És ott van még a számos helyi kulturális és egyéb referencia, amivel szintén nem lehet mit kezdeni, legfeljebb egy-két igen nyilvánvaló utalás (ETA, Zubizarreta) jön át. A poénok nagy része elveszik, mi meg értetlenkedünk, hogy sok más, jobbsorsú filmmel ellentétben a Spanyol affér miért került idehaza forgalmazásra. A 16-os karikát pedig végképp nem tudjuk mire vélni, hiszen egy tipikusan a csaj-a-válláig-felhúzott-takaróval-ébred-másnap-reggel jellegű komédiáról van szó. Aminek állítólag már úton van a második része.
Steve-O
4/10
