Skam, készítő: Julie Andem, szereplők: Josefine Frida Pettersen, Lisa Teige, Tarjei Sandvik Moe, Ulrikke Falch, Marlon Langeland, Thomas Hayes, Iman Meskini, norvég drámasorozat, 30 perc, 3 évad, 2015-
Norvég Skins
Már a harmadik évadát is befejezte a Skam címre hallgató tinisorozat, ami kifejezetten tiniknek szól, tinikről szól, de ennek ellenére mégis állati élvezetes a felnőtt korosztálynak is. A brit Skins és az amerikai Gossip Girl jelentős sikert könyvelt el magának ebben a műfajban, de az egyik túlzóan depresszív volt, az utóbbiban meg nem mindenki tudott azonosulni az Upper East Side-i újgazdag kamaszlányok mindennapi problémáival, de a norvégok új alapokra helyezték a formátumot és olyan hiteles történeteken mutatják be az Y-generáció mindennapjait, hogy visszakívánjuk a tinédzser-halmazállapot minden kicsinyes gondját és színtiszta boldogságát.
A Skam pozitív fogadtatását az is nagyban segíti, hogy ez most tényleg nem valami túlamerikanizált, flitteres sorozat lett a fiatalokról, ráadásul teljesen váratlanul lett rajongótábora a világ minden pontjáról. Azt érdemes róla tudni, hogy eredetileg egy alacsony költségvetésű websorozatnak szánták Norvégiában, amit nem is reklámoztak agyon. Az egész folyamat, ahogy a Skamet kezelték, tulajdonképpen egy kísérlet volt arra nézve, hogy meg tudják e hódítani a tizenéves korosztályt úgy, hogy lehetővé teszik nekik, hogy a sorozatot maguk fedezzék föl a már szinte kezükhöz nőtt okostelefonokkal és tabletekkel. Ez azért is számít menőnek, mert így legalább nem a szüleiktől hallottak róla a fiatalok. A sorozat nem csak ebből a szempontból kívánta kielégíteni célközönségét, hiszen az epizódok mellőzik a fölöslegesen hosszú főcímet, illetve átlagban maximum 30 percesek. Akad néhány fontosabb epizód, ami egyszer-egyszer eléri az 50 percet, de emellett sokszor találkozunk 16 perces etapokkal is. A részek ráadásul teljesen váratlan időben kerülnek fel a netre, néha épp akkor, amikor játszódnak; ha péntek esti buli van az epizódban, akkor a Skam péntek este teszi magát elérhetővé, továbbá minden karakternek saját Facebook és Instagram oldala is van, amit kedvükre sztalkolhatnak a rajongók. Ez persze mind csak az okosan felépített formai körítés, amit igenis el kell ismerni, mert abszolút pozitív az, ha valaki alkalmazkodik egy korosztályhoz, amit éppen célba vesz és az elvárások helyett kielégíteni igyekszik őket.
A sorozat készítője, Julie Andem, egy korai harmincas éveiben járó nő, aki fél évig interjúzott fiatalokkal és kutatta őket a neten, hogy minél jobban megismerje a kultúrájukat. Szeretett volna valamit, ami róluk szól, nekik szól és felkelti az érdeklődésüket. Tudta, hogy nem veheti fel a versenyt – már csak a budget miatt sem – a Netflix-szel vagy az HBO-val, amin ezek a fiatalok edződnek nap mint nap, de tudta, hogy valami igazit kell alkotnia és akkor talán betalálhatja őket. Nem is tévedett, sőt olyan szinten ráhibázott, hogy Amerikában már készítik is elő a remake-et és a világ számos pontján elismerően éltetik.
A Skam amúgy szégyent jelent, ami az egyik legmeghatározóbb fogalma a kamaszkornak. A három évad három különböző ember történetét meséli el egy-egy évadban. Az első évadban egy lány párkapcsolatát és önkeresését mutatja be, a második egy klasszikus és hatalmas kamaszszerelmet helyez a középpontba, egy végtelenül szimpatikus és ambiciózus lány történetén keresztül, a harmadik szakaszban meg egy meleg fiún keresztül látunk bele abba, hogy milyen küzdelemmel jár felismerni egy kamasznak, hogy homoszexuális.
A Skamet nézni kicsit olyan, mintha egy nagyon jó blogot olvasnánk, amiben kellő mennyiségben van humor, dráma és egy jó adag valóságosság. A sorozat izgalmas, szerethető, igényes és nem csak a célcsoportnak segít abban, hogy ne érezze magát egyedül a tapasztalataival, de más korosztályt is megismertet az ő kultúrájukkal és simán nosztalgikus hangulatba varázsolja őket. Pluszban meg ott van az, hogy abszolút nem zavaró módon a szereplők mindegyike folyamat nyomkodja az Iphone-ját és a közösségi hálókon tengődik. Ráadásul az egész kicsit – de cseppet sem zavaró módon – amatőr dokumentumfilmesre van megcsinálva, de közben baromi igényes vágóképekkel dolgozik és a szereplők ruhatára sem emlékeztet minket egy divatbemutatóra. Az életkörülményeik mindennapiak, van aki az anyjával él, van aki már albérletben, van akinek gazdagok a szülei és megengedhet magának egy kocsit, de a többség busszal jár vagy deszkával. Rengeteg jellegzetes motívum van benne, ami abszolút jól jellemzi őket; ilyen az, hogy mennyire elvékonyodik a hangjuk, ha a szüleikkel beszélnek telefonon, a becsöngetés, a kicsöngetés, a pénteki házibulik, a felsőbb évfolyamos srácok fürkészése, a klikkek alakulása stb. Nem meglepő módon alapvetően a lányokról, a fiúkról, a szerelemről és a barátságokról szól a sorozat, amit drámák, könnyek, fightok, piázás, jó smink és a suli ölel körbe, tehát semmi olyan nincs benne, amiről még nem hallottunk, de ez benne a legjobb, ettől lesz baromi autentikus. A történetek egyszerűek, de logikusak, mégis izgalmasak és mindig lehet kinek szorítani. Felnőttek nagyjából egyáltalán nincsenek a sorozatban, egy szülőt és kb egy tanárt látunk, de amúgy őszintén szólva 17 évesen ki nem szarja le őket. Lehet, hogy némelyik történethez mi már túl cinikusak vagyunk, de attól a sorozat még egy pillanatra sem lesz kínos. Hiába hangoznak ezek a fölsorolások úgy, mintha egy kiégett, jópofiskodó véndiák fogalmazta volna meg őket, aki az alatta lévő generációt próbálja vizsgálni vicceskedve, egyszerűen el kell ismerni, hogy az alapanyag ugyanaz, ami nekünk is rendelkezésre állt érzelmileg fiatalon.
A Skam tök jól bizonyítja, hogy teljesen mindegy hány évesek vagyunk, mert szerelmet látni a képernyőn minden korosztálynak ugyanolyan megindító és lehetünk bármilyen cinikusak, meg magunkat bölcsnek képzelő, idősödő korosztály, valójában félig az irigység, félig a nosztalgia beszél belőlünk, mert pontosan tudjuk, hogy akkor még tényleg romlatlan volt a szerelem és ismeretlen az érzés, akármennyi szenvedést hozott is, akkor is élveztük. És nem csak a szerelem, meg a néha elszívott spangli és a rikító rúzsok számítanak, hanem a barátságok is. Ez is borzasztó nagy hangsúlyt kap a sorozatban, mindamellett, hogy nem erőlködve még aktuális és szociális témákkal is foglalkozik, amik eszméletlenül fontosak ezeknél a kiforratlan személyiségeknél. Szóba kerülnek a bevándorlók, a nem kívánt terhesség, az étkezési zavarok, a népszerűség fontosságának megkérdőjelezése és a másság elfogadása. Mindegyik topik rendkívül élesen és mégis gondosan van kezelne; egyik sincs túl romantizálva, de kellő hangsúlyt kap olyan módon, hogy ezt a generációt segít nem üresfejűnek láttatni.
A zenét meg külön ki kell emelni, pedig semmi újjal nem dolgozik, viszont annyira alkalmazkodik minden dal az adott jelenethez, illetve a tinik szubkultúrájához, hogy már csak ezért is érdemes nézni a sorozatot. (Die Antwoord, Lady Gaga, Missy Elliott, Eminem, Massive Attack, Lady Sovereign, The Weeknd, Joy Divison, Britney Spears, M.I.A., Robyn, Justin Bieber, Coldplay, N.W.A., MGMT, Lana Del Ray, Radiohead)
A Skam egy laza sorozat, a Skam egy jó sorozat, a Skam egy okos sorozat, a Skam egy tinisorozat, a Skam egy stílusos sorozat, a Skam egyszerűen egy baromi eredeti ötlet Norvégiából.
