Ozark, készítők: Bill Dubuque, Mark Williams, szereplők: Jason Bateman, Laura Linney, Julia Garner, Jason Butler Harner, amerikai thriller és drámasorozat, 60 perc, 1. évad, 2017.
A Netflix új sorozata borzasztóan ígéretesnek tűnt és egy kicsit eszünkbe juttatta a Breaking Badet abból a szempontból, hogy megint egy olyan antihőst kapunk Jason Bateman főszereplésével, aki a családja anyagi biztonságának érdekében illegális munkát végez, amiben önmaga tehetségét is folyamatosan igazolni kívánja. Azonban az Ozark hiába egy viszonylag izgalmas thriller, mégis olyan érzésünk lesz tőle, mintha szénsavmentes kólát innánk.
Garantáltan nem fognak még egy darabig kikopni a tipikus antihősök a tévékből. Tony Sopranotól elkezdve Walter White-ig, rengetegen bilincseltek le a történetükkel. Azért működnek nagyon, mert látszatra teljesen normális, értelmes emberek választanak önként olyan utat az életben, amiről egyértelműen tudják, hogy nem szabadna. Ez a fajta kettősség iszonyatosan leköti a nézőt, mert közben saját magában is harcot vív, hisz drukkol az általa megkedvelt karakternek, miközben tisztában van vele, hogy amit csinál, az a való életben nem férne bele az alapvető morális értékrendjébe és egyértelműen elítélné. A nemesebb cél, ami általában a családszeretet, szinte feloldozást ad a bűnök alól. Természetesen nem mindig, hiszen látjuk a főhős cselekedeteiben a sokszor színtiszta egoizmust is. Ettől lesznek ezek a karakterek többdimenziósak, akiknek a mozdulatai kiszámíthatatlanabbak és ezért még jobban érdekel a végkifejlet. Ilyesmivel szeretett volna operálni az Ozark is, amihez most egy pénzmosó apuka társul, aki tulajdonképpen magának köszönheti, hogy veszélybe került a családja, de mégis nagyon drukkolsz neki. Erős légkört teremtettek, jó helyszínt választottak és nézetik magukat az egyre bonyolódó cselekmények, amikből érdekel, hogy hogyan keverednek ki a szereplők. Azonban nincs benne annyi kraft és a hibák néha túl feltűnőek ahhoz, hogy a széria kellően felnőjön a feladathoz.
A történet szerint van egy család: apu, anyu, két gyerek (egy fiú egy lány). Teljesen normálisnak tűnő felállás és élet, a családfő azonban egy mexikói drogbáró személyes pénzmosója. Történik egy nézeteltérés, amiből az egyetlen kiút, ha a főszereplő bizonyítja, hogy nála jobban senki nem ért a pénzügyek illegális nyilvántartásához. Ehhez azonban kell egy helyszín is, ami Ozark lesz, egy tóparti kisváros, tele ostobának tűnő redneckekkel, haldokló éttermekkel, hanyatló gazdasággal és terhes nőket dolgoztató sztriptízbárral. Kitűnő helynek tűnik ahhoz, hogy különféle vállalkozásokat elnyerve itt intézzék a drogkartell pénzmosását. Ozark azonban akármilyen ostobának tűnik és Trump alatt most teljesen legitim a korlátolt vidéki emberek életének bemutatása, kiderül, hogy a kisvárosban mégsem olyan egyszerű átvenni a hatalmat és mindenkit átvágni. Itt is megvan a helyi drogbáró, a korrupt rendőrök, a mégsem buta white trash személyek és az FBI ide is simán követi a gyanúsítottakat. A Jason Batemen alakította főszereplőnek azonban nincs más választása, mint ezeket az akadályokat leküzdeni, ha meg akarja menteni a családját, miközben folyamatos csatát kell vívnia feleségével és a gyerekeivel, akik mind tisztában vannak a körülményekkel, de ez mégsem teszi könnyebbé a helyzetet.
Az Ozarkot végig lehet izgulni, valódi fordulatok lesznek benne, erős a főszereplő páros Jason Bateman (Az ítélet: család) és Laura Linney jelenléte, még akkor is, ha Batemenre sokan panaszkodnak, hogy mindig ugyanazt a józan figurát hozza. Néhány karakter fejlődése hiteles, mint a redneck lányé, de az FBI ügynök kicsit klisés lett. Egyéni megoldások is vannak, mint a pénzmosás általános iskolai szintű, jó vágóképekkel megtámasztott magyarázata. A hangulatban látszik, hogy erőset akartak hozni, a fényképezés sokszor magával ragad, annak ellenére, hogy már-már zavaró az iszonyatos kék szűrő és a tudatosan nyomasztó táj. Mindezek ellenére nem lehet az egekig magasztalni a sorozatot, mert vannak benne logikátlanságok és lassú járatok, valamint nem sikerül maradéktalanul a szívünkhöz nőnie. Egy erős zsáner lett, de ennél nem képes több lenni, bárhogy is igyekszik. Tipikus egynek jó sorozat lett, aminek nem várjuk halálosan a következő évadát (ha lesz egyáltalán), de mégis kimozdít minket a nyugalmunkból az állandó konfliktusaival. Ami apróság, de nagyon jó ötlet volt, a részek előtti főcím O betűjébe rejtett piktogramok, amik előre vetítették az epizód történéseit.
A Netflixnek azonban próbálkozás szinten a legtöbb darabja erős marad. Az Ozark is ezek közé tartozik, nehéz megmondani mit is rontottak el benne pontosan, de azért nem időpocsékolás ledarálni.
