Fejlesztő: WildSphere; Kiadó: WildSphere; Platform: PC, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series S/X, Nintendo Switch
Újabb rettegnivalót szállítottak nekünk Oxide Room 104 címmel, mi pedig jó mélyen el is merültünk benne.
Itt a nagy nyári uborkaszezon kellős közepén a hozzám hasonló horrorra kiéhezett arcok elég jól el vannak látva friss megjelenésekkel, ugyanis sorban érkeznek az ígéretesebbnél ígéretesebb címek, amik hellyel-közzel be is váltják a hozzájuk fűzött reményeket, sőt van amelyik jócskán túl is teljesíti az elvárt minimumot. Természetesen a palettát indie anyagok dúsítják, azonban ebben a szcénában még talán bevállalósabbak a készítők, mint az iparos társaik. Na de lessük is meg, hogyan sikerült az Oxide Room 104.
Elöljáróban elmondanám, hogy elsőre nem voltam kibékülve a játékkal, túlságosan emlékeztetett a Fűrész szériára, azonban kicsit elmerülve már inkább a Silent Hill sorozatra hajazott, ami azért valljuk be, hogy jóval méltóbb forrása az ihletnek. Főhősünk Matt egy üzleti út során megáll pihenni egy motelnál, ahol azonban egy jókora pofon után egy kád vízben ébred, összevagdosva. Feladatunk kijutni ebből a rozzant építményből, azonban ez nem lesz olyan egyszerű, mert különböző szörnyek állják majd utunkat, szerencsére ezek süketek, tehát lehet lopakodva is haladni. Azonban a fő csapást vagy csapásokat egy narancsruhás fazon adja. A játékban ugyanis, ha meghalunk visszakerülünk hozzá és kezdhetjük a felfedezést elölről, azonban annyi csavarral, hogy a dolgunk nehezebbé válik és a tárgyak is máshová kerülnek. Ha mindez nem lenne elég a próbálkozásaink száma is limitált, amire a narancsruhás jóember erősen emlékeztetni is fog.
Technikailag a játék egészen rendben van, egy öregecske fat PS4-en is remekül futott, bár annyira nem is kellett megerőltetnie magát, mert elég sötét is van és a látvány is elég puritán. Ne értsetek félre, többnyire jól néz ki, amit látunk, de néhány textúra és az átvezetőkben a karakterek kidolgozása azért hagy kivánnivalót maga után. Audió fronton nem volt problémám, minden szépen, tisztán és megfelelően szólt. A szinkron talán egy kicsit amatőr, de egy indie büdzsénél ezt el tudom engedni, bocsánatos bűn, főleg, hogy technikailag ez is rendben volt.
Említettem a Silent Hillt, mint inspirációt, a cucc ezt le sem tagadhatná, főleg az első szörnyes konfliktusnál volt déjà vu-m, de szerintem ezzel többen így leszünk. Szerencsére a készítők nem direktben koppintást készítettek, csak néhány elemet emeltek át, ami pedig határozottan jól áll az Oxide Room 104-nek. Sajnos a játék nem túl hosszú, kb. 3-3,5 óra, azonban több alternatív befejezés is előcsalható és az is remek motívum, hogy egyes elhalálozások után változik a pályán felelhető dolgok helye és a nehézség is növekszik, ez mind igazán hozzátesz az élményhez.
Összességében az Oxide Room 104 egy frankó játék, a zsáner szerelmeseinek kötelező, de a jelenlegi nyári pangásban bátran tehet vele bárki egy kört, aki bírja a hasonló cuccokat. Essetek hát neki, találjátok meg a kiutat!
Legutóbb ezt teszteltük:
