Ti forgattátok, Mi megosztjuk. Ti kritizáltok, Mi lelkesítünk. Nem először kaptunk Tőletek kisfilmet, így anno elindítottuk ezt a sorozatot. Nem csinálunk mást, csak próbálunk a kész mozinak nagyobb nézőközönséget toborozni. Nincs előzsűrizés, nem kommentáljuk, ez most egy virtuális tesztvetítés, ami után következhet a Ti véleménynyilvánításotok. Persze nem hollywoodi büdzsével dolgozó stábokról van szó, amikor még a lelkesedés pótolja az igazi profizmust, így inkább az építő hozzászólásokat várják az Alkotók.
Éjszakai járat
magyar kisjátékfilm, 2015, rendező: Poppé Béla, forgatókönyv: Poppé Béla, Kun Simon Kristóf, szereplők: Turi Bálint, Tóth Olivér, Kulcsár Tamara, Nemes Takách Kata, játékidő: 26perc
„Kötelező buli? Senki nem mondta, hogy kötelező…”
A szilveszter az a nap, amit vagy nagyon várunk, vagy szeretnénk minél előbb túlesni rajta. Fiatalon napokkal előtte készülünk rá, a nők ruhát, sminkest, fodrászt keresnek, hogy a legjobb formájukat hozva bulizzák végig az éjszakát, a férfiak is a haverok társaságában szeretnék elbúcsúztatni az óévet. De ahogy idősödünk, a nagy készülődéseket felváltják a kisebb házibulik, a spontán induljunk el valahova, vagy a maradjunk inkább otthon. Persze, az elmúlt évek pandémiával telt időszaka is rásegített arra, hogy nehezebben mozduljunk ki otthonról.
1999 december 31-én a vírus generálta bezárkózás még a kanyarban sem volt, mikor a film későbbi rendezője és egyben operatőre a nyakába vette a kamerát és a várost, hogy spontán felvételeket készítsen Budapest szilveszteri forgatagáról. Először csak az Erzsébet hídnál készített felvételeket, akkor még csak privát célból, nem sok terve volt a felvett képekkel, csak a következő évben született meg az ötlet, hogy filmet készítsen belőlük. Ezek a felvételek akkor még a kornak megfelelő analóg, félprofesszionális technikával készültek. Egy szerzőtársával, Kun Simon Kristóffal 2001 szeptemberére megírták a forgatókönyvet, aminek a dramaturgiája a 2015-ben elkészült végső verzióhoz képest nagyban módosult. A rendező 2001 szilveszterén újabb felvételeket készített, akkor már tudatosabban, készülve a filmre. 2002-ben a teljesség igénye nélkül leforgatták a narratív jeleneteket is. Ezek összességéből készült el a 26 perces film, ami bizonyos szempontból talán ma aktuálisabb, mint a felvételek idején.
A film érdekessége, hogy az első felvételek idején még nem állt rendelkezésre a digitális technika, ezek a jelenetek analóg módon készültek. Az évek során a technikai háttér is megváltozott, a dokumentum felvételek analóg (Hi8) kamerával, az autóból felvett, szubjektív képek már digitális (Canon 7D) technikával készültek és hogy a kettő közti technikai különbség ne legyen szembetűnő, az SD és a HD minőséget végül egy szintre hozták. A digitális utómunka 2015-ben készült el. A film elején olvasható magyarázó feliratokkal (dokumentumfilm, kezelt dokumentum és trashfilm) a rendező egyben a film hangulatát is megalapozza. Szándékos minőségroncsolással az egészre filmkoszokat, kötélkarcokat tett rá, ”eltakarva” ezzel az analóg felvételek alapban is szemcsés, videó-szerű képét, így érve el a trashfilm hangulatát.
Mielőtt a cím alapján bárki az aktuális éjszakai buszmenetrendre asszociálna, az Éjszakai járat egy kisjátékfilm. Műfaját tekintve kezelt dokumentumfilm, vagyis egy megtörtént eseményt játékfilmes eszközök felhasználásával egy megrendezett történettel egészül ki.
Kezelt dokumentum például a Balázs Béla Stúdió által készült Cséplő Gyuri című film is a ’70-es évek végéről (1978). Cséplő Gyuri nevű zalai roma fiatalember, hogy kiszakadjon a környezetéből, felmegy Budapestre munkát vállalni. Az ő sorsát valós eseményekre alapozva mutatja meg a rendező, viszont a történetbe belenyúltak, így lett belőle kezelt dokumentum, vagyis dokumentum játékfilm. Az Éjszakai járat is hasonló módon készült, annyi eltéréssel, hogy színészek játszottak el egy fiktív, de sokunkkal már megesett történetet, s a dokumentum felvételekből pedig kulcsjelenetek lettek.
A 20. század pestise a magány, ez jelenik meg a főszereplő Balu történetén keresztül is. Balu az év utolsó napját a haverjával, Jocóval egy házibuliban szeretné eltölteni. Szilveszter estéjén elindul, hogy találkozzanak valahol a városban és együtt vessék bele magukat az éjszakába. Jocó, a partyarc próbál valami bulit keresni, de egy ideig úgy tűnik, ez nem fog összejönni. Balu pedig egyre csalódottabbá, lehangoltabbá és cinikusabbá válik ettől. Céltalan járja az utcákat, miközben észrevesz egy lányt, akit követni, szinte már üldözni kezd. A néző ebből azt gondolhatná, hogy Balu egyedülálló, de közben egy párhuzamos (hang)montázs fut a háttérben egy telefonbeszélgetésként, ebből derül ki számunkra, hogy tulajdonképpen párkapcsolatban él.
Az utcán felvett tömegjelenetek, minden olyan snitt, ahol Balu nincs rajta, azok dokumentumfelvételek. Ez még a kameraérzékeny időszak előtt volt, amikor még nem tolták ennyire az arcunkba a személyiségi jogokat. Ha megfigyelitek, vannak olyan felvételek, amikor a szereplőknek nem látszik a leheletük, pedig a történet decemberben játszódik. Ez is az utólagos felvételek miatt van, amiket valójában nem hidegben vettek fel. Sok esetben enyhén alsó gépállásból filmezték a főszereplőt, hogy ne látszódjon az utca üressége, trükkös módon oldva így meg a vágást is, hogy úgy tűnjön, mintha Balu a tömegben járkálna. Ezalól egyetlen kivétel az a beállítás, amikor Balu egyedül áll az üres utcán, kifejezve ezzel az egyedüllétét, a magányosságát, miközben halljuk a papírtrombitákat, a tömeg morajlását. A többi jelenetet statisztákkal, barátokkal, a társíróval és egyetemistákkal oldották meg.
A történet végül narrációval egészült ki, melyből megtudjuk Balu és a felesége párkapcsolatának hullámvölgyeit, ez inkább egy párhuzamos montázs, ami csak hangban nyilvánul meg. A feleség és annak barátnője párbeszédéből derülnek ki az is, hogy a barátnő Jocónak az exbarátnője. A feleség hangját Nemes Takách Kata kölcsönözte, s tulajdonképpen ennek a monológnak köszönhetően lett egy kezdetben pár perces filmből egy közel félórás rövidfilm. Balu és Jocó viszonyát pedig részben az egymás közti messenger üzenetváltásokból ismerjük meg. Ez is utólag lett hozzáadva, hiszen a messenger, az okostelefonok már az új kor vívmányai. A rendező a film és a főszereplő Balu hangulatát, melankóliáját a zenével is tükrözni szerette volna, ezért választott olyan zenét, amelyben hangsúlyos a szaxofon, mint például néhány ’80-as évekbeli magyar filmben.
A film végén a hajnali Facebook bejegyzések is egy fricska volt, hiszen ma már mindent megosztunk, néha elferdítve a valóságot is. A rendező nagy gondot fordított a stáblistára is, aminek a végére a nyersanyagból forgatási bakikat is bevágott. A stáblista végén olvasható „Honti Levente emlékére” felirat a rendező személyes jóbarátjára utal, aki statisztaként tűnt fel a filmben, s a forgatás után két évvel egy autóbalesetben életét vesztette.
Az Éjszakai járat a szilveszteri filmek keleti fapados-verziója, amit mindenkinek jó szívvel ajánlok. Azoknak, akik bíznak még abban, hogy az év utolsó napja egyben az év bulija is lesz és azoknak is, akik inkább csak egy kötelező érezd jól magad napnak tartják. Utóbbiak közé tartozik a rendező is, aki ezzel a filmjével kiírta magából a szilveszterrel kapcsolatos ellenérzéseit és azóta már (főleg több pohár pezsgő után) ő is belátja, hogy nem is olyan menő dolog utálni a szilvesztert.
És akkor a film maga teljes hosszában:
%20–%20Éjszakai%20járat){kind=link}