Ma 70 éves Mike Oldfield, az angol csodabogár, aki szó szerint a semmiből lett hatalmas sztár azzal, hogy a rock és folkzenét egyesítette a komolyzenei felépítéssel. Elmondható róla, hogy egy igazán egyedi ízvilágot hozott a zeneileg amúgy is gazdag 70-es évekbe.
Íme az életútja 10+1 pontban:
1.) Mike Oldfield tíz évesen kapta meg első gitárját és mivel eléggé introvertált személyiség volt, így meglehetősen sokat gyakorolt hangszerén. Annyira jól ment neki, hogy már tizenhárom évesen kocsmákban gitározott, természetesen jó pénzért. Tizenöt évesen Sally nevű nővérével megalapított a The Sallyangie nevű zenei formációt, amivel egy nagylemezt és egy kislemezt tudtak kiadni. A sikertelenség miatt Mike elvállalt egy basszusgitárosi munkát a Kevin Ayers and The Whole World nevű bandában.
2.) Miután érdektelennek találta a bérmunkát, három album után kirúgták a zenekarból. Így az ambiciózus Oldfield végre a saját útjára lépett. A zenekarnak köszönhetően rengeteg hangszeren megtanulhatott kisebb-nagyobb sikerrel játszani, és ezt a tudást beleépítette az Opus One nevű húsz perces zenei tételbe. Tizenhét éves volt, mikor elkezdte írni és egy éven belül egymaga fel is vette az egészet. Minden hangszeren ő maga játszott és mivel senki sem felügyelte a munkát, így azt csinálhatott, amit csak akart.
3.) 1971-ben megismerkedett Richard Branson üzletemberrel, aki épp készült megalapítani a mára már világhírű Virgin Records lemezkiadót. Hamar összebarátkoztak és miután Oldfield megmutatta neki az Opus One-t, Branson eldöntötte, hogy ez lesz majd az első albumuk amit kiadnak. Úgyhogy azonnal szerződést is kötöttek hat albumra, valamint természetesen újra felvették az Opus One-t az album második felével egyetemben. Rövid gondolkodás után az albumot átnevezték és 1973-ban kiadták a Tubular Bells-t.
4.) Az album hatalmas siker lett, de Oldfield túl szerény és visszahúzódó volt ahhoz, hogy ezt rendesen kezelje. És mivel szerződése kötötte a Virginhez, így kénytelen volt azonnal munkába állni. Második albuma, a kiforrottabb Hergest Ridge munkálatai közben a tengerentúl William Friedkin felfedezte a Tubular Bells-t és megvette az album főtémájának filmes használatát az új horrorfilmjéhez. Így történhetett, hogy Az ördögűző c. film hatására Mike Oldfield összesen egy szólóalbummal a háta mögött igazi szupersztár lett.
5.) A következő években Oldfield egymás után adta ki az instrumentális albumait. De kevesen tudtak arról, hogy pánikbetegséggel és alkoholizmussal küzdött, ami a gyerekkorára vezethető vissza. Édesanyja ugyanis mentális problémákkal küzdött, apja meg képtelen volt egyben tartani a családot. Emiatt is volt az, hogy a fiatal Mike már tizenhárom évesen inni kezdett, valamint a későbbiekben a fűhöz és az lsd-hez is hozzá nyúlt. Elmondása szerint ezek a szerek segítettek neki a szorongás leküzdésében és a kreativitásban is. De mivel ezek egy idő után abszolút negatívan hatottak az életére, így elkezdett terápiákra járni. Ezen időszak alatt úgy érezte, hogy a Virgin elkezdi nagyobb nyomás alá helyezni őt abban, hogy populárisabb zenéket szerezzen. Ennek köszönhetően a 80-as évek legelején elkezdett egy-két hagyományos popdalt elhelyezni az albumaiban, hogy „ezzel mindkét fél jól járjon”. Ezen időszak egyik leghíresebb produktuma a Moonlight Shadow, de hogy ne legyek közhelyes, inkább a csak kislemezen megjelent Crimes of Passion c. dalát ajánlom meghallgatásra:
6.) 1984-ben készítette el élete első és egyben utolsó filmzenéjét, a Gyilkos mezők c. filmhez. Oldfield több mint fél évig dolgozott a zenén, ami bár nem lett az a hatalmas siker, de azért akkoriban kapott némi figyelmet. Mindenesetre ez után eldöntötte, hogy inkább a saját útját folytatja.
7.) A következő két albuma meglehetősen popdalos lett. Az Earth Moving az addigi egyetlen olyan albuma lett, amin nincsenek instrumentális tételek. Sokak szerint ez volt karrierje addigi mélypontja és bár jómagam sem tudnék eme kijelentéssel vitatkozni, de közel sem katasztrófa a végeredmény. Simán fellelhetőek azok a tipikus Oldfield-kézjegyek és még ha felhígult állapotban is, de azért ott van benne az a tehetség, ami anno híressé tette őt. Ez után készítette el részben bosszúból az Amarok c. albumot, ami szembe ment a kiadójának kérésével egy egy 60 perces instrumentális tételt komponált.
8.) A Heaven’s Open az egyetlen olyan albuma, ami Michael Oldfield néven fut és ahol nem fogadott fel énekeseket. Elég bátorságot vett ahhoz, hogy egymaga énekelje fel a dalokat és szorgalmasan énektanárhoz is járt, hogy ne okozzon magának és a hallgatóinak csalódást. A végeredmény bár meglehetősen közepes lett, de legalább Oldfield énekhangjára nem lehetett panasz. Mindenesetre a szerződése szerint ez volt az utolsó album, amit leadott a Virginnek. Ennek örömére az album utolsó másodperceiben halkan hallani, hogy Richard Bransont elküldi melegebb éghajlatra.
9.) 1992-ben kiadta a Tubular Bells II-t, ami az első album újrafeldolgozása. Első hallásra szentségtörésnek tűnhet, de Oldfield – frissen szabadulva a kiadójától – valósággal szárnyalt és megmutatta a világnak, hogy még mindig képes arra, hogy libabőrössé tegye a hallgatókat. A magyar királyi tévé anno le is adta a skóciai lemezbemutató koncertet, ami nagyon sikeressé tette az albumot. Érdekesség, hogy a lemez egyik tételében a hangszer felsorolást nem más követte el, mint a nagy Alan Rickman:
10.) A következő albuma az Arthur C. Clarke könyvéből inspirálódott The Songs of Distant Earth. AZ erősen Enigma hatású album lett az utolsó igazi sikere. Ez után kezdődött el nála az a szomorú folyamat, amit kiégésnek is lehet nevezni, bár az ő helyzete koránt sem volt ennyire egyszerű. Ugyanis a rengeteg terápia és a szakítás az alkohollal meg a kábítószerekkel gyakorlatilag megszüntette benne a zsenialitás szikráját. De azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban, hogy döntenie kellett és ő a békés, kiegyensúlyozott életet választotta. 2009-ben kiköltözött a Bahamákra, ahonnan csak nagyon ritkán mozdult ki. Legutoljára a 2012-es olimpiai megnyitón mutatkozott nyilvánosan, ahol Danny Boyle felkérte őt. Oldfield szerint ez hatalmas megtiszteltetés volt és remek érzés, hogy az anyaországa nem felejtette el őt. Richard Bransonnal is rendezték nézeteltérésüket, amit Oldfield talán túl komolyan vett. Úgyhogy kisebb áldozatok árán, de most végre valóban kiegyensúlyozott lett.
+1: Még 2017-ben halkan megjegyezte, hogy dolgozik a Tubular Bells 4. részén, de azóta semmit sem lehetett hallani a projektről. Azonban idén a kiadója jelezte, hogy a TB első részét újra kiadják az 50. évfordulóra és vele együtt a Tubular Bells 4. részének 8 perces intrója is felkerül az albumra. Ugyanakkor rossz hír, hogy ez egy 2018-as kompozíció és hogy ismeretlen okok miatt Oldfield nem folytatta tovább a zenélést. Úgyhogy esélyes, hogy ez a rövid szerzemény az utolsó dolog, amit Mike Oldfield kiadott a kezéből. Íme a szóban forgó mű rövidített változata:
