Halálos iramban 10. (Fast X), rendező: Louis Leterrier; szereplők a család és ellenségei, avagy: Vin Diesel, Jason Momoa, Alan Ritchson, John Cena, Leo Abelo Perry, Brie Larson, Michelle Rodriguez, Daniela Melchior, Ludacris, Tyrese Gibson, Sung Kang, Nathalie Emmanuel, Charlize Theron, Jordana Brewster, Jason Statham, Scott Eastwood, Helen Mirren, Rita Moreno, Joaquim de Almeida; piszkos élvezetű akcióeposz, 2023, 141 perc (16)
Dante pokla családban marad
A sorminták nem törtek meg. 2009 óta csak egyetlen számozott Halálos iramban premiernél nem jöttek előzetesen a „trilógiakezdés” hangok, de ami fontosabb: 2011 óta négyévente jönnek az ütősebb és szórakoztatóbb kalandok a franchise-ból. A fősodor nem volt ilyen erős Paul Walker búcsúja óta: Jason Momoa olyan frissességet hoz a sorozatba, amit legutóbb talán Dwayne Johnson érkezésénél érezhettünk 12 éve.
2001. Miközben Kevin Feige produceri felügyelete alatt épp a végén jár az első Pókember forgatása Tobey Maguire-rel, bemutatásra kerül egy cikk és a Midnight Club alapjain nyugvó, a Porsche-tolvajok és a Holtpont elemeit használó, de kultuszrobbantó kis filmecske, a Halálos iramban. A tunerkultúra egy ajtócsapásra lesz az új mainstream, az EA ontja magából az NFS Undergroundokat, Xzibit vigyorogva prezentálja a túlzóra pimpelt ride-okat, a drift pedig egyszersmind profi sportszakággá növi ki magát. Vin Diesel ebből sokat nem kér, hiába a stáblista utáni jelenet már 2001-ben, hiába az olyan betoldások, hogy utólagosan a 2002-es Better Luck Tomorrow válik az idővonal 2. címévé (Justin Lin onnan hozta át Hant), univerzum nem épül ki 3 egymástól szinte teljesen különálló alkotásból, amik kimerítették a tuningos sztorik adta lehetőségeket, zárásképp a JDM kocsik hazáját megtéve helyszínként. Vinnek azonban durrdefekttel végződtek drámai és vígjátéki próbálkozásai. Két megélhetése maradt: akciózni beváltabb figuráival és a különleges hangja. Így a jogok átvételével együtt soft-rebootolta és Toretto fókuszúvá tette a dolgokat, mely elsőre még nem vált be.
Feige-nak közben eléggé bejönni látszott az élet Nick Fury 2008-as beköszönésével és az egymástól „független” mozik összekötési tervével. A mi derék Vinünk ezért aztán elhatározta, hogy körbeautózza a Marvelt és már 2011-ben megcsinálja a maga Bosszúállókját, ami persze inkább egy magas oktánszámú Ocean’s Eleven lett és Tokió még így se képviselte magát igazán, de hát Edward Norton Hulkja se lett sokáig jól kezelve az MCU-ban, nem igaz? Vin számításai bejöttek és bár az Ötödik sebesség törte ketté a rajongótábort (avagy morzsolta le azokat, akik akár a korai filmek hatására kezdtek el foglalkozni autóépítéssel), attól – és The Rock érkezésétől – még egy igazán fasza, tényleg minőségi akciófilmet sikerült pályára gurítani, ahol igazából a CGI csak orrdísz maradt és a fizikai lehetetlenségeket is megoldották praktikus trükkökkel.
Biztató volt a jövőkép, a Mission Impossible is akkor kapott új erőre. Ezután a 6 már csak facelift lett, nem tudta megismételni az újdonság varázsát, bár a rámpakocsi és a tank örökké velünk maradnak, de utóbbival (és a 250 kilométeres kifutóval) már megmutatkoztak a túltolás jelei. Azoké a túltolásoké, amiket a széria kémes vonalának bejöttével a lehető legtökéletesebben járattak max fordulatra, a 7 pedig over the top mivoltáért méltatlanul kevés éltetést kap a „See You Again” árnyaiban. És itt aztán a motor megrepedt.
Vin az orgánumával eközben csatlakozott a Marvelhez, amely elkezdett haladni egy epikus és drámai csúcs felé. Az ott látottak Diesel benzinereibe is érzelmeket csempésztek és úgy volt vele, ha már 2011-ben bejött, most is be fog a Marvel szélárnyéka. A gondatlan és soha nem komolyan vett heist/kémvonal mellé bejött a komolykodás, amit a 8-nál még ugyan mentett az addigi legemlékezetesebb gonosz (volt fejlődés), sőt a titkolt és tényleg spoilerezhető fordulat is újdonság volt (akad most is), de összességében kezdett sok lenni.
A Hobbs és Shaw aztán megint feldobta a márkajelzést, a családozás is máshogy volt jelen (mindjárt jobb lett EgoVin nélkül), hogy aztán az Infinity Saga mintájára elnevezett Fast Saga alcímű 9-re tényleg megfáradjon a dolog. Meg közben hiába forgattak le mindent, amit lehetett (legyenek azok a 8 zombiautói, a 9 mágnesei, a 10 bombája), ha nem a kulisszavideók fizikalitása, hanem a béna CGI kerül vászonra. Becsülendő, hogy még mindig igyekeznek mindent törni-zúzni praktikus effektekkel, csupán kár, hogy mire ezekből mi látunk valamit, addigra egy túlfilterezett videójátékos átvezetővé degradálódnak. Most is. Pedig jópofa az élőszereplős Rocket League!
Ilyen előjelekkel érkezett meg a rajtrácsra a 10. rész, a Fast Família Végtelen háborújának szánt, menetrend szerinti új trilógianyitója (persze, vágjuk csak ketté a Végjáték megfelelőjét, hát hogyneeee!), ami noha közel 30x elsüti A SZÓT valamilyen formában, minden új belépő valakinek a valakije lesz – 5-ből 3-ról tudtuk, 1 egyelőre jelentéktelen, 1 viszont meg kell hagyni, hülyeség, de szép volt, grat! – és most az eddigi legerősebb a szappanopera hatás (pedig nagy a merítés), mégis van egy óriási szerencsénk: Jason Momoa!
Atya. Gatya. Minden, de tényleg minden áldrámaiságot és macsóságot nemhogy most, még visszamenőlegesen is megbocsáthatunk a 8-9-10-nek. Komolyan mondom. Ha minden út (Rómán kívül) hozzá vezetett, akkor igazából megérte az elmúlt két Toretto gázfröccsöt túlélnünk – na, a túlélés… abban sokak igen profik a családban – mert ilyen önfeledt vigyort a képünkre legutóbb talán akkor varázsolt a Universal aranytojást tojó járgánya, amikor Hobbs kitörte törött karját a gipszből, majd azzal minigunozott, plusz mentőbe pattanva az elsősegély kocsival leszedett egy alacsonyan szálló légi alkalmatosságot. Na jó, filmkedvelőként Shaw Olasz meló kiszólása is hasonló élmény, és Idris Elbát se kellett félteni a McLaren F1-es központjában lévő díszletben, de a spin-off-fot összehasonlítani kicsit olyan, mint a Miami Nagydíjat (ahol ott volt Dom) az Indy 500-zal (ahol nem): más kategória.
Momoa olyan őrültséget hoz kasztnija alatt, ami igenis újdonságnak hat a 22 éves fennállásba. Eddig mély morgások, mérges nézések és izmos tesztoszteronkúrák voltak az ellenoldalon, amiből még olyan túlságosan Charlize Theron se rángatta ki a sablont. Alkatával Momoa bőven befért volna a sorba, ehelyett hülyeségeivel kavarja fel annyira a Tevere állóvizét (tudom, folyó, de ha a film ignorálja a természettudományokat, én miért ne?), hogy ha a 2. részben a Paul Walkert szinkronizáló Király Attila lenne a hangja, könnyedén megkapnánk a választ arra, hogy Johnny Depp miként ripacskodna Jokerként. Így is közel vagyunk hozzá.
Vin nem érte be ennyivel: nem volt neki elég egy Aquaman, az atlantiszit anno a Smallville-ben eljátszó, mostanság más DC szerepben és Jack Reacherként ismert Alan Ritchson azért csak hozza a saga eddigi átlagos maszkulin szigoriját, de ezzel csak még jobb a kontraszt az elemében lévő Momoával. A gárdából konkrétan egy tucatnyian voltak már DC/Marvel produkciókban még úgy is, hogy Michael Rookert kivágták. Ennyi embert mozgatni nem könnyű, a forgatókönyv is erősen fennakad, ezért jól bevált módon csoportokra bontja a színészfelhozatalt, ami egész okés megoldás lenne, ha igazán tudnánk izgulni a karakterekért. 
Vin Őrzőcsaládja épp két hete mutatta meg, hogy ezt miként érdemes csinálni, és mellé nem árt bekeverni a sokaságból új kombókat, de hát Loius Leterrier (Norton Hulkjának rendezője) nem egy James Gunn. Így aztán Tej, Roman, Han és Ramsey csak az untig ismert kémiájukat hozzák Tyrese Gibson egyre kínosabb vicceskedésével és az esetleges Hobbs és Shaw 2 előkészítésével (amely szál már nélkülük a stáblista közepén folytatódik egy extrával).
A mozinak viszont volt ideje reagálni a 2 évvel ezelőtti egyik jogos kritikára: hogy a francba lehetett az, hogy míg Mia a többiekkel égette a gumit, addig pont Brian maradt otthon bébicsőszködni? Oké, az édestestvéri kötelékkel megmagyarázták… Most már Mia a bébiszitter, habár a 11-re feltételezhetően szólni kell a Walker tesóknak: Vin nyilatkozatai és a cliffhanger alapján tényleg szerepeltetni akarják még Briant. Miközben Jordana Brewster már kapta a fizuját, John Cena csak utána veszi föl az érdemi melót (Dom fiát, akit egy nem idegesítő kissrác játszik), hogy Momoa mellett a másik valóban szórakoztató… vagy leginkább bármilyen színészi alakítást nyújtsa. Rajongói nem csalódnak majd, neki ez bejött!
A Terminátor 2-re hajazó roadmovie-s sztoriszálat sokszor töri meg valami Michael Bay magaslatokba érő pergés. A film irama akár a Cobra 11 tempója: halálos. Az üresjáratot csak annyira ismeri, mint a fizikát. Ez erény, mert nem ad teret a családozás kellemetlenbe fulladásának, nem húzza túl és ugye senki se a grillezős Coronázásokért nézi ezeket (bár Dom szerint bizonyára az ő családjáé valósabb, mint III. Károlyé), hanem a legalább 20 ezres fordulatszámot diktáló őrültebbnél őrültebb mutatványokért. Amik oké, hogy néhol PS2-es grafikát vagy Liberty City katapulthintájának fizikakönyvét örökölték, de legalább addig se Vin érzelmeket erőltető, wannabe drámai pofiját kell bámulnunk, ami a 8-9-ben már sok volt.
Diesel nyilván hozza, amit szokott, de visszafog(at)va tényleg jobb az arány. Most azt, hogy golyóálló, hagyjuk, Arnold és Sly óta azok az akcióhősök. Mondjuk két rész között valamikor beadhatott magának egy szuperkatona szérumot, de ezen is kár meglepődni: ha múltkor pókemberezett egyet a Chargerrel, most ugyan mi van abba’, hogy épp kinyom izomból egy Mustangot? Meg az is zseni, hogy mi lesz a szörfdeszkából! Bármennyire izzadtságszagúan fárasztó ez, el kell engedni. Továbbra sincs az F&F-hez hasonló baromság (nem véletlenül), kevés a high budget trash, itt ráadásul minden másodikból azért kisül egy szerethető piszkos élvezet, kétévente meg csak elfér 1-1 teletanknyi ebből a naftából. Jövőre jön a horror Micimackó 2, Cannes-ban(!) adták el… Ugye, hogy a Halálos iramban mégse a mélypont?
Michelle Rodriguez és Charlize Theron a női spin-off-ért izgulókat kezdik felcsigázni a cliffhanger hegyek egyikén, ahová könnyen kiköthet a szupererő nélküli Marvel kapitányt játszó Brie Larson is, de rá egyelőre majd Kurt Russell visszarángatása miatt van szükség (Scott Eastwood is tuti jön még csekkért). Mind Brie-n, mind a meglepően kiemelt státuszt kapott Daniela Melchioron érezni, hogy élvezik a debütálást és így már azt kell mondjam: az újoncok között több a jobb jövevény, mint ahány nem és ez – Momoa végett – bízató kilátást ad. Rita Moreno csak úgy beköszön, Helen Mirren szülinapján forgatott jelenete viszont visszalépés az eddigi badass megjelenéseihez képest, de ahova tartunk vele, lesz még akció.
Azt, hogy a Halálos iramban 10-et tényleg egy Végtelen háborúnak szánták, nem csak a filmvégi, legalább 2, de a sztrájk miatt akár 3 évig nyitott kérdések tömkelege bizonyítja (bár ez írók nélkül is továbbbömbölhet, eddig se túlzottan éreztük jelenlétüket), hanem a temérdek visszautalás és kikacsintás. Fotók, a széfhúzás kis részének újraélése – be is árazza a CGI csillogású új mutatványokat – ismerős dallamok felcsendülése, és még a Diesel által rendezett 2009-es 20 perces kisfilm is visszaköszön, szóval tényleg érezni a fináléfelvezetés hangulatát.
De hogy ez a kockás zászló pontosan melyik negyedmérföld végén jön el, az talány. Meg tuti nem lesz végleges a márkajelzésnek, a Shaw-nak folytatódnia kell, de ha Momoa megmarad ennek a kalózbohócnak és az arányokat a dráma felé max az utolsó nagyjelenetben mozdítják el, akkor annyira rosszul talán nem járhatunk a következő két kör végén se.
Ha a 9 után ferraris reménytelenség fogott el bennünket a fáradtság meggyötört jeleivel, akkor a 10 egy 2023-as Aston Martin Alonso feneke alatt. Egy vén róka elemében egy lesajnált vasat hajtva. Csak hát Fernando mellől a fejlesztés lendülete elfogyhat szezon közben…, innen is el fog?
(A sorozatot pontozni a filmek skáláján teljességgel fölösleges, az itteni székek a piszkos élvezeti értéket jelölik.)
