Tom Felton: Túl a varázslaton – Egy mardekáros önéletrajza, kiadó: HVG Könyvek, kiadás éve: 2023, terjedelem: 270, fordító: Pétersz Tamás
Tom Felton megírta, hogy messze nem Draco Malfoy
A Túl a varázslaton stílusa könnyed és olvasmányos, tele klassz filmes sztorival, ami miatt minden Harry Potter rajongónak és másoknak is jó szívvel ajánlható. Tom Felton kellően izgalmas utazásra visz, humorral és őszintén mesél el egy csetlő-botló kisfiúról, akit megtalált a hírnév, majd a felnövőben lévő vagány srác mögött megbújó, sokkal sebezhetőbb emberről.
Egy igazi vásott, életrevaló kisgyerek volt, aki az ingyen sült krumpli és a hangulat miatt kezdett el a színjátszókörbe járni. A hóember után a fa egy mondatos szerepe még távol állt a sikertörténettől, ám tanára bátorításának köszönhetően, egyre magabiztosabb lett. Végül egy ügynököt kerestek neki. Aprók munkák (reklám, szinkron) után jött a Csenő manók mozi, pár tévésorozatos bevillanás, majd megtalálta az álomlehetőség, a Harry Potter-filmek ellenszenves figurája, Draco Malfoy. A karakter által jött a világhír, a könyvből pedig most kiderül, hogy Tom igazi énjétől, mennyire távoli is az a vásznon megtestesített szerep.
Szeretetteljesen bemutatja családját, három fiútestvérét, szüleit, sőt, nagyapját is, aki mellékszerepet kapott a Harry Potterben annak köszönhetően, hogy elkísérte unokáját a forgatásokra, és a rendező felfigyelt varázsló kinézetére.
A híres színészkollégákról is számos vicces vagy éppen megható igaz történetet elevenít fel. A Lucius Malfoyt játszó Jason Isaacs-ról gondoskodó apapótlékként emlékezik meg a forgatási szünetekből, miközben a vásznon mindvégig kíméletlen és szadista volt „fiával”. Egy alkalommal véletlenül megütötte a kisfiú kezét a botjával, ez a baleset mindkettejükben igencsak benne maradt. Jason igazi példaképpé vált számára, máig jó barátságot ápolnak. Alan Rickman, mindenki hőn szeretett Pitonja viszont félelmetes figurának tűnt számára, sokáig rettegett tőle, majd később megismerte a humoros oldalát, így aztán könnyebben oldódott társaságában. Ralph Fiennes-ról is elismerően ír, lenyűgözte, hogy folyamatosan képes volt megújulni, és akár 40-szer is másképpen eljátszani egy adott jelenetet, ám nem igazán volt közvetlen vele, így tartották a három lépés távolságot. Olyan csínyekről is ír, miként lógtak ki Daniel Radcliffe-fel és az öreg Dumbledore-ral (Michael Gambon) cigizni.
Tom az embereken túl, mesél az állatszeretetéről is, nagy kutyarajongóként, imádta, hogy számos élőállat volt jelen a forgatásokon, különösen a Hagrid kutyáját, Agyart alakító ebet.
Harry Potter fanoknak tényleg igazi csemege az olvasmány, mert a sztorik által számos forgatási kulisszatitokkal gazdagodunk., és ráadásul nagyon gazdag képanyag is található a könyvben.
Természetesen kitér a kívülről csillogó sztárság ürességére, a depresszióba zuhanására, hogyan szabadult meg alkoholfüggéségről. Saját kárán tanulva, megpróbál segíteni a hasonló gondokkal küzdőknek. Visszaköltözött Hollywoodból Londonba, a Westen Enden játszik egy darabban. Már bölcsebben élvezi azt, amit kapott. Szép, ahogyan eddig 35 évnyi útját így összegzi: „Mindig hálával és büszkeséggel gondolok azokra a filmekre, amelyek ennyi lehetőséget adtak nekem. (…) És igyekszem minden nap emlékeztetni magam arra, milyen szerencsés vagyok, hogy ez az én életem. Az én életem, amelynek középpontjában a szeretet, a család és a barátság állnak. Tudom, hogy a Harry-Potter történetek egyik legnagyobb tanulsága éppen ezeknek a fontossága. És ez a felismerés tesz valóban gazdag emberré.”
