Fejlesztő, Kiadó: Blyts; Platform: PC
A sors útjai kifürkészhetetlenek, de mégis biztosak. A Slender Threads is erre ébreszti rá a főhősét, akinek már az életéért kell küzdenie, pedig csak korrekt megélhetésre vágyott.
“Sose próbálj más emberek könyveinek értékesítésből megélni, miközben a sajátodat írod.” Ezzel az egyetemes igazsággal nyit a Slender Threads, s mialatt a kissé kajla főhős, Harvey Green erről próbál minket meggyőzni, már bele is szerettünk a játékba. Egy klasszikus kalandjátékkal van dolgunk, de a mély hangú narrálás (ami szerencsére teljes és minőségi szinkront vezet fel), a megkapó rajzos grafika és a cseppnyi misztikum máris magával ragad. Őszintén már az elején leszögezném, hogy rég nem szórakoztam ilyen jól a műfaj berkein belül, pedig volt pár jelentkező az elmúlt hónapokban adventure fronton.
Emberünk épp csak becsekkol a világvége után kettővel elterülő porfészek motelszobájába, máris ragad le a szeme az álomtól és gyakorlatilag lefejeli az íróasztalt. A rövid, de velős álomkép azután kellően kijózanítóan hat: saját fejét véli felfedezni trófea formájában egy ismeretlen vadászház nappalijában. Nem értek különösebben az Álmoskönyvhöz, de szinte biztosra veszem, hogy ez tuti nem jelent jót. Harvey pedig meg is bizonyosodik erről, ahogy megpróbálja felfedezni a városkát: egy fura alak az erdő szélén elragad egy nyulat, a legromosabb, elhagyatott ház bedeszkázott ablakai mögül meg egy olyan rádióadás szűrődik ki, ahol a mi nevünket említik. Persze az hogy behatolunk az idegen lakba, ami nem tetszik a helyi seriffnek, így meg is alapozzuk a hírnevünket a helyiségben.
Megmagyarázhatatlanba azonban csak ezután hajlik a kaland – egy sor halálesettel találkozva kiderül, hogy mi lehetünk a következők, így van miért nyomozgatni. Klasszikus, dialógusokra és inventory-, valamint tárgyhasználaton alapuló fejtörőkre számíthat az, aki belevág a kalandba, na meg humorra és horrorra, sajátos módon egybegyúrva. A Slender Threads erőssége, hogy egyáltalán nem erőlködik, s ezáltal nem is lesz izzadtságszagú. Lehet hogy semmilyen elemében nem alkot egyedit, de ami van, azt kiváló minőségben prezentálja, s néha pontosan ennyi kell csak, nem pedig feltalálni a spanyolviaszt.
Mert az egészet eladja a kiváló szinkron, a megkapó, karikírozott stílusú művészeti irány és az érdekes sztori. Utóbbi szintén nem tartalmaz világmegváltó újdonságot, de egyszerűen kellemesen van elmesélve, így végig fenntartja a játékos figyelmét. A nem túl hosszú végigjátszás azért szerencsére rengeteg helyszínre elkalauzol, temérdek jól megalkotott szereplővel hoz össze, a feladatok pedig nem annyira nehezek, hogy ne lehessen megoldani őket. Ha mégis elakadnánk, akkor egy remek, többlépcsős hint rendszer segít.
Igazából a prezentáció, ami a Slender Threads legnagyobb erénye. A Blyts csapata a harmadik játékukban szinte mindenre gondolt: van gyors utazás, térkép, sőt remekül működő autosave és kontrolleres irányítás is. A teszt egésze egy Steam Decken zajlott, így bizton állíthatom, hogy nem kell hozzá atomerőmű és azt is simán elképzelhetőnek tartom, hogy a következő egy évben portot kaphat a jelenlegi konzolokra is a játék, amibe a mostani, még gyengécskébb Switch is beletartozik. Jót is tenne neki egy kicsit nagyobb elérés, mert ha megfelelően sokan megveszik majd, akkor talán kapunk egy folytatást, vagy egy hasonlóan színvonalas másik kalandot tőlük. Részemről egész biztosan bizalmat fogok szavazni nekik.
Legutóbb ezt teszteltük:
