Fejlesztő: TacoEaters; Kiadó: PlayWay S.A., TacoEaters; Platform: PC
A Fear The Timeloopban 15 percenként meghalunk, hacsak folyamatosan nem ápoljuk magunkat. Versenyfutás az idővel, és az izgalmak közepette majd kiugrik a szívünk a helyéről.
Egy sorozatgyilkost üldözve James Cooper seriff eszméletvesztése után kórházba kerül. Miután magához tér a hullákkal teli épületben, rögvest tudatosul benne, hogy korábban olyan sérülést szerzett, amellyel 15 perc elteltével meghal. Amennyiben ez megtörténik, újra felébred (a legkorábbi mentési ponton) és mindenre emlékezik, ami korábban megesett vele.
Lehet, hogy csak én látom így, de az utóbbi néhány évben reneszánszukat élik a túlélő horrorok. Az indie szcénából érkező Fear The Timeloopnak bár vannak apró hiányosságai és nyilván nem versenghet a Silent Hill vagy Resident Evil franchise-zal, de hátborzongató atmoszférája képes mindvégig érdekfeszítő lenni. A TacoEaters alkotóinak játéka választható magyar felirattal érkezett és zsáneren belül a játékmenetét tekintve semmiféle újdonságot nem tartogat azt leszámítva, hogy negyedóránként túlvilágra kerülünk és újra feléledünk. A főszereplőt külső nézetből irányíthatjuk és az alapvető feladatunk nemes egyszerűséggel az, hogy megtaláljuk az épület kijáratát, ám mindenekelőtt ki kell derítenünk, hogy kik azok a csuklyás kultisták, akik elzárták a főbejáratot, meg eleve azt, hogy mi történhetett a többi emberrel?
Már rögvest a sztori legelején mélyvízbe csöppenünk, miközben a Fear The Timeloop mechanikáját egy-kettőre elsajátíthatjuk. Például vannak olyan ajtók, melyek csak bizonyos ideig, max. 1-2 percig vannak nyitva. Ha bezárulnak, magunkra maradunk és mivel menekülni sehová sem tudunk, gyakorlatilag halálra ítéltük saját magunkat. Ezekben a szobákban persze főként hasznos felszereléseket találunk, úgymint például lőszereket, egészségügyi csomagokat vagy akár magnószalagot. A műfaj rutinos(abb) kedvelői bizonyára kitalálták, hogy az utóbbi a játékállásunk mentésekor jön kapóra, s ezen eszközöket az araa felszerelt szobákban tudjuk felhasználni. Összesen 3+1 szinten mászkálhatunk és minden egyes emeleten találunk egy magnetofont. Ha ezen helyiségekbe betesszük a lábunkat, a 15 perces intervallum normalizálódik és megújult életerővel folytathatjuk a borzongást.
A termek sötétek és aprólékosan kidolgozottak s ahogyan haladunk előre, az emeletek egyre brutálisabb látvánnyal keltenek félelmet, s természetesen a zombiszerű ellenségeink is egyre ocsmányabbak. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy jóformán az egyetlen épkézláb fényforrásunkat egy aprócska zseblámpával tudjuk előcsalogatni, de ezt leszámítva másra nem igen jó, tehát nem funkcionál ütőszerszámként. Viszont a fegyvereink között megtaláljuk a hekusok „kedvenc” játékszerét, a gumibotot és szakmából adódóan a legnépszerűbb lőfegyvereikkel is eljátszadozhatunk.
Sajnos előfordulnak grafikai hibák a Fear The Timeloopban, miután a fal mellett ácsorgunk s a kamerát a megfelelő pozícióba forgatva simán átláthatunk a túloldalra és akár le is üthetjük az ott szobrozó rosszarcúakat. De ezt kisebb bakit leszámítva, maximum 5-6 óra erejéig tesztalanyunk „kellemes” játékélményt ígér: egyedi hangulata és említésre került ötleteiből adódóan ügyesen cicázik az idegeinkkel, s egy ilyen típusú címnél ez alapvető elvárás.
Legutóbb ezt teszteltük:
