This Is It, rendezte: Kenny Ortega, szereplők: Michael Jackson, Kenny Ortega, Dreya Weber, Mekia Cox, amerikai dokumentum musical, 112 perc, 2009 12 éven aluliaknak nem ajánlott!
Dead man moonwalking avagy a Jacko to(u)r
Michael Jackson a bulvársajtó kedvenc vudubábuja, millió tűszúrástól megrogyva 12 év után készült a lehetetlenre. A kezdetben tíz majd ötvenre felduzzasztott koncertsorozat terve sokakat kétkedéssel töltött el. Tavaly még a halálos betegséggel küzdő művészről cikkeztek, és egy olyan fizikai megterheléssel járó turnéra készült, ami egy jó karban lévő szervezettől is emberfelettit kívánt. Így vált ez a 112 perc, egy előre bejelentett gyilkosság krónikájává.
Kéjesen ropogtattam ujjperceimet, billentyűzetemmel sortűz általi halált mérek a haszonlesőkre, kik eme produktum elkészítésében aktív szerepet vállaltak, azonban a látottak egészen más irányba tereltek. Persze, attól ez még mindig egy bőrlehúzási akció egy olyan emberről, aki élete során dollármilliókat költött annak pótlására.
Hisztérikus rajongók hadára, megrendült celebek ömlengésére számítottam, arra, hogy szenzációhajhász híradó bejátszások és könnyfakasztó archív anyagok kollázsába ollózzák be a borsos összegen megvásárolt utolsó próbák használhatóbb képkocáit. Erről azonban szó sincs, mozijegyünk inkább egy fapados koncertjegynek felel meg. A This Is It egy majdnem koncertfilm, a világ legnagyszabásúbb, de soha be nem mutatott show-járól. A pop haldokló királya búcsúzóul tart még egy kincstári látogatást a népnek, betekintést engedve uralkodásának legszebb éveiben felhalmozott zenei ékköveire.
Jacko színre lépésével beköltözik a feszültség. Akaratlanul is nyomozni kezdünk. Kit látunk a színpadon? Valóban ő az, vagy csupán vérprofi dublőre? Az első harminc perc a Fásy Mulató képi világát idézi, két kamera kereszttűzében néhány minőségi háttértáncossal kiegészítve meglepően energikusan próbál az előnytelen ruhákat viselő sztár. A kórosan sovány előadót egyes számok alatt testesebbnek véljük, a kevés közelkép és sokat takaró napszemüveg sem altatja gyanúnk, idővel azonban felhagyunk a megoldással amúgy sem kecsegtető kutatással. Lenyűgözve elsodor bennünket az a körítés, ami isteni szintre emelhet egy embert egyetlen este leforgása alatt. Az elkoptathatatlan slágerek köré megálmodott és félig megvalósított látvány és technikai körítés főhajtásra késztet (fogócska Bogarttal, 1100-ra dúsított tánckar, 3D-s filmbetét a beteg Földért), noha számos helyen főznek a világon, a tálaláshoz még mindig Amerikában értenek a legjobban.
Az elveszett gyermek mosolya olykor kiül Jackson megkínzott, a Thriller statisztáit idéző arcára. Fáradtan harcol a közönségéért, a szakma krémjével dolgozva a tökélyt célozza meg. Vitathatatlan tehetségének fényében látott szakmai alázata, szerény megnyilvánulásai és a sokak szemében komikus szeretetkitörései teszik igazán megrendítővé bukását, amint maroknyi alattvalója tapsolja üres tróntermében. Naivan keblére akarta ölelni azt az emberiséget, kinek a számlájára csupán a dinoszauruszok kihalása nem írható. Óvd a hangod Michael, hátha létezik egy jobb hely, ahol még kieresztheted!
Az egész világ Michael Jacksont gyászolja. Igen? Ki gyászolja? Csak egy körkérdés, hogy megszondázzam az éjjeli lepkéket, mert én nem, az kurva élet. Aki utálta, az most rotyog magában, köpködi ki a répát, hogy tessék, már éppen kezdték elfelejteni, ah…
Tényleg jobb helyre került. Ott az égi színpadon már nincs semmi ami megrontaná a muzsikálás, éneklés igazi örömét. Nincs gázsi, nincs bulvársajtó, nincsenek paparazzik, nincsenek pénzéhes gazember producerek. Csak a zene van………
Drága Totóm, szép sorokat írtál egy olyan emberről, aki 50 évesen is egy nagy gyerek maradt, nem akart, de nem is tudott felnőni, ezért felment a mennybe, hogy inkább az angyaloknak nyomja a Beat It-et, a Thrilert, a Smooth Criminalt. Az Úr meg csak morfondíroz magában…….Hogy miért nem előbb szerződtettem ide ezt a csávót!
@kimball: Alfrédóm! Köszönjük az igényes kommentárt! Szeretünk!
Michael Jackson egy méltó befejezést akart életének… egy film lett belőle. THE END
Ennyit a 2 hétről…december 2-ig itthon is kihúzza. 🙂
[…] Jackó, Leslie Nielsen, Sidney Lumet és megannyi szív közeli embert megsirattunk, és ünnepeltünk, téptük a naptár lapjait. Próbáltunk adni akkor is, mikor még állásunk sem volt. A valósághoz nekünk állandóan szólt a háttérzene, jóllehet Dave Gahan le sem lassított a hetedik sor előtt. Yann Tiersen zsenije előtt tisztelegtünk, míg Lady GaGa -t felboncoltuk. […]