Gutenberg-galaxis útikalauzzal
A minap régi törzsvendég látogatott meg a tékában. Jókedélyű mozidinoszaurusz bácsika, kivel szívesen fecserészek, mert a hétköznapi siránkozást általában humorra cseréljük fel. Ezzel a viccel búcsúzott:
– Tudom-e, mi lesz az új ötvenezresen?
– …?
– Az egyik oldalán Rózsa Sándor, míg a másikon Ciccolina.
– Miért is?
– Mert betyár ***va egy világ van.
Lesz ennél még csúnyább, ezt bizonygatják a Hughes fivérek apokaliptikus westernjükben. Éli (Denzel Washington) harminc téllel a nagy game over után, iwiw és facebook családtól mentesen bóklászik Amerika végtelen útjain. Nincs zsákjában piros alma, se mogyoró, csak egy könyv, no nem Sebestyén Balázs önéletrajza, annál egy picit fontosabb, ugyanis ennek lapjain íródott meg a remény a javíthatatlan emberiségnek.
A harcban felettébb penge vándorunk szent küldetésként éli meg a bőrkötéses célba juttatását, ám az útmenti szemétdomb kiskirálya (Gary Oldman) szintén abban látja a fényes jövő lehetőségét, így lépteit lassítani kénytelen. A szűkszavú jó, az olvasott csúf rossz, a vak asszony, s hebrencs analfabéta lánya, szappanszegény zsoldosok, emberevő nyugdíjasok vetélkednek Mad Max játszóterén.
A Hughes tesók ezt újfent elbaltázták, pedig nem érdemtelenül lézengenek a filmgyár körül. A pokolból is a belbecs hibádzott, ahogy itt is. A külcsín és hangulat megteremtéséhez kiválóan értenek (bár a lassításokról sürgősen szokjanak le!), mert amilyen terepasztalon koptatja bakancsát Denzel, azért élmény a mozivászonra vetni a tekintetet. A tönkrevágott bolygó fakó látványa és az eastwoodi magány remek felütés, mígnem jönnek a bosszantó hibák: téves szereplőválasztás (Oldman gonosz főmuftiként unalmas és Mila Kunis hidratált pofija sem túl hiteles), na és az üres lapokkal teli forgatókönyv (kevés válasszal kecsegtet a kialakult helyzetre: a nyitójelenetben még gázálarc, pernye eső, később megteszi egy napszemüveg). Párbeszédek helyett szó- és végtagok repkednek a könnyen kiszámítható történetben. Nézhető darab, csak azért fájó, mert ebben több rejlett. A szolid felhozatal tükrében nem beszélek le róla senkit, mert ahogy tűzben edzett Denzel kimondja a filmben: „Most azokért a dolgokért öljük egymást, amit azelőtt kidobtunk.”
Mit baltáztak el MÉG a Hughues-tesók?
Nekem tettszett, segitett átrepiteni egy olyan világba ahol nem a hitel, törlesztés, munkahelymegtartás a legfontosabb…
Red
Hát mit is mondjak,nekem tetszet a filozofiai mondadója! De Sebestyén Balázyt inkább hanyuk,ö az aki nyal mindenhová napszemüveg reklám nélkül! Elnézést de utálom!!
Mármint Balázst!
@efes: A pokolból (From Hell) és a Halott pénz (Dead presidents) is felmutat egy-két pozitívumot, de ahhoz kevesek, hogy igazi klasszikusként emlegessük őket. 🙁 Majd talán az Akira…elvileg az lesz a következő dobásuk.
Menace II Society az egyetlen jó filmjük. A From Hellből annyira hiányzott a belbecs, hogy az Alan Moore képregényből csináltak egy vacak thrillert…
en.wikipedia.org/wiki/From_Hell
@”Cheese”: Hja, én valamiért azt hittem, hogy a Menace II Societyn és a Pokolbólon kívül nem csináltak más filmet, ezekkel nekem semmi bajom nincs, ráadásul mindkettőt mostanában néztem újra, és még úgy sem.
@wizdog: Nem vacak és nem thriller. Képregény az képregény, a film az film, a kettőnek semmi köze egymáshoz, azon felül, a film a képregény megfilmesítése. Tehát nem képregény, hanem film, más műfaj, más hatásmechanizmus, más nyelv és eszköztár. Ugyanaz a problematika, mint a regény és a film, nem összehasonlítható két dolog, mégis mindenki ezen túrja az orrát, hogy ááá a regény jobb volt, meg a képregény jobb volt. Nevetséges. Énekelve jobb volt, mint rajzolva, mi? 🙂
@efes: Végül is most láttam, és teccett, jobban mint a Zút. Ügyes kis dolgok vannak ám itt ebben a filmben….:)