Elfeledett zsenik (3) – Harry Nilsson a 3 és fél oktáv


Ezzel a rovattal szeretnénk az idő futóhomokjába emlékoszlopot állítani azoknak, akik kivételes tehetségükkel teljesebbé tették a mozi varázslatos világát, de igazságtalanul rövid földi karrier adatott meg nekik.

Harry Edward Nilsson III (1941-1994) amerikai dalszerző, énekes

Kiváló hangi adottságokkal bírt, számos hangeszeren játszott. John Lennon barátja, Paul McCartney kedvenc amerikai  “együttese”. Egész élete mind magánéleti, szakmai és anyagi téren egy vég nélküli hullámvasútazásra emlékeztetett. A 70-es évek zenei vérkeringésének aktív résztvevője, számos neves előadóval dolgozott együtt (Randy Newman, Lennon, Yoko Ono…). A szekérderéknyi sláger mellett komponált musicalt (Zapata) és tehetségét adta Robert Altman óriási buktájához a Popeyhez. Végül a szíve vitte el.

2006-ban készítettek róla egy dokumentumfilmet, amiben pályatársak, barátok emlékeztek rá. 

Ezt a számát dolgozta át az Éjféli cowboy híres főcímdalához az “Everybody’s talkin”-hoz, amivel elnyerte az első Grammy-díját.

 A zenéket nagy műgonddal összeválogató Tarantino a Kutyaszorítóban használta egyik szerzeményét.

 Az egyik legnagyobb slágere, amiért a második Grammyjét is hazavihette, és ennek újbóli feléneklése Mariah Carey karrierjének jókora lökést adott. 

A “One” a Magnóliában csendült fel Aimee Mann előadásában, így lett ez a gyöngyszem újrafelfedezve.

Nemcsak lírai oldala volt, ezt bizonyítva egy dal a Nagymenők soundtrackről.

 Néhány film amikben felcsendültek szerzeményei: Mindhalálig zene, Casino, A szerelem hálójában, Pop, csajok satöbbi, Bridget Jones naplója, A vonzás szabályai, Kótyagos szerelem, Bor, mámor, Provance, Reggeli a Plútón…

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk George Clooney és Hugh Grant minden lében?
Következő cikk A szerelem nem fér el a naptárban

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..