A buzik drága cuccokban járnak, bűnöznek, végül meghalnak AIDS-ben és ez vicces.
Az I Love You Phillip Morrisban nem az a legszürreálisabb, hogy Ewan McGregor a tengerbe köpi Jim Carrey ondóját, és még csak az sem világos, hogy akkor ez most pride-mozi vagy Ace Ventura az Őrült nők ketrecében. Viszont talán épp ez a legjobb is benne, hogy nem tudod feltétlenül eldönteni, és nem is vagy felkérve rá, hogy eldöntsd, kinevetni vagy átérezni kell-e itt a történéseket. Egyrészt Steven Russell szándékai halálosan komolyak, mélyen érző, elszánt szerelmes, történetesen egy férfibe. Ugyanakkor emberek, ez Jim Carrey, persze hogy beszabehu a röhögéstől!
Rögtön az elején egy Rob Schneider-vígjáték szintjére leegyszerűsítve kapjuk meg az ok-okozati összefüggéseket: miután Steve elkezdett büszke melegként viselkedni és öltözni, rájön, hogy a jó ruhák és az aranyóra drága mulatság, ám mivel rendőr volt korábban, vagyis nem ért semmihez, munka helyett elmegy csalónak. Így persze hamarosan a sitten köt ki, ami nem annyira elviselhetetlen egy melegnek, főleg ha egy szőke kék szemű Ewan McGregort kap cellatársnak. Ő Phillip Morris, aki úgy cigizik, hogy közben nem füstöl, a két férfi románca pedig a rácsok mögött is szétszakíthatatlan, sőt inspiráló. Szabadulásuk után élik a milliomos melegek medencés-pezsgős mindennapjait – persze továbbra sem kukkolda-takarításból.
A poénok nagy részét persze a csalások kivitelezése szolgáltatja, ami megszokott a zsivány-zsánerben, másrészt viszont igenis a homoszexualitás apropóján gyárt – Borat Bruno obszcenitásától mentesen is provokatív – vicceket a Tapló Télapó szerzői jegyezte forgatókönyv. “Igaz történet – tényleg” hirdeti a felirat, azt azonban, megmondom őszintén, egész egyszerűen nem hiszem el, hogy ez a forma tényleg többek között oly módon szökött meg a börtönből, hogy ellopott egy zöld tollat, a tintáját a wc-csészébe öntve beszínezett egy okosba szerzett köpenyt, elemelt még mellé egy orvosi igazolványt és kisétált. És ez csak egy a sok közül. A kiszivárgott rövid tartalomból ugyanis sokáig azt hihettük, ez, a sorozatos szökések képezik a film nagy részét, de ez nincs így, az utolsó harmad egy vicces kis epizódja csupán, a veleje valójában szinte montázsba sűrítve elmesélve.
Bár többnyire nehéz komolyan venni, az I Love You Phillip Morris tényleg egy drámai történet (is) akar lenni, és igazság szerint baromi mélyről kell előhívni magunkból a keményvonalast, hogy ne szórakozzunk rajta.
No Comment