Nemzedékileg

Hogy 1987-ben alakult volna a Kispál és a borz, én nem is voltam ezzel tisztában. Egyrészt nem hiszem, hogy bármit is hallgattam volna 1987-ben a tévémaci szignálján kívül, másrészt, ha hallgattam is, nem volt nekik egy darab hordozójuk. 1991-ben viszont már feltűnt ez a gitárzenére sült bolondságokat hadováló brigád a Nagy Feró vezette Garázs c. rádióműsorban, és életem első Beatrice-koncertje után, ahol egyébként sörösüvegekkel is dobálták őket, mert senki nem akart lenyelt kétforintosról éneklő alterokat hallgatni Jerikó helyett, és tisztán emlékszem, ahogy Lovasi egy az ütembe tökéletesen illeszkedő kurvaanyádat is beleillesztett a szövegbe a PeCsa szabadtéri színpadán, szóval apu megvette magunknak a kazettájukat. Te jó ég, az öcsém szerintem azt se tudja, mi az a kazetta. És ezzel ott is vagyunk, ahol a szigetpart szakad, az eltelt évek előre megtervezett siratásánál, amit eufemisztikusan nosztalgiának nevezünk.

Lovasi kitartó, de jóindulatú provokálás után azt találta mondani a tv2 reggeli műsorában, hogy akik az ő zenéjükkel együtt nőttek fel, azoknak talán el kellene gondolkodniuk, hogy akkor lassan vége a hülyéskedésnek.

Bazdmeg.

Lehet, hogy épp ez az, amit nem akarunk, Bandi, erre nem gondoltál? Lehet, hogy épp ez az, amitől igyekszünk megóvni magunkat, ezért is viseljük nehezen, hogy ti ezt így befejezitek. Pedig józanul és felnőttként gondolkodva (csak hát ez a rákenról izé ez pont nem a józanul és felnőttként való gondolkodásról szól) az ember nem várja el másoktól, hogy maradjanak együtt, ha egymás szagát nem bírják már. Ilyenkor tényleg tessék szépen elválni, és ha mondjuk épp jön a Szenteste, akkor azt még együtt lehet ünnepelni a gyerekekkel. Még ha karácsony másnapra már be is jelentkeztünk az új családhoz ebédre.

Nyáron a Belvárosi Fesztiválon azt vettem észre, hogy körülöttem gimnazistalányok úgy éneklik a dalaitokat, mintha ők nőttek volna fel ezen a zenén, és nem én. Aztán meg azt, hogy valójában jobban ismerik őket, mint én. Ezek az újak nekem alig vannak meg. Hja, hogy hat éve nincs új lemezetek? Akkor engem jól elvitt az élet másfelé. A kiscsajok viszont ezeket is, azokat is kívülről. Fura volt. Nem tudom, van-e értelme ennek a nemzedékileg kisajátítalak dolognak, és a kérdésben ugye benne van, hogy nincs. Ezzel együtt tényleg lehet, hogy be kéne fejezni a hülyéskedést. De azt nem várhatjátok, hogy még örüljünk is neki.

Hozzászólások

hozzászólás