Machete – nem bugylibicska


machete

Némileg pironkodva látom be, hogy még mindig adósak vagyunk egy valamire való Machete-kritikával, mert bár foglalkoztunk vele eleget, konkrétan még nem mondtuk meg, maga a film milyen. Ez jön most.

Végül is ritka hálás dolog lehet direkte exploitationt forgatni. Az embernek jottányit sem kell törődnie azzal, hogy a jelenetek mutassanak valamiféle kohéziót, hogy mögöttük fellelhető legyen holmi logikai lánc, elég ha felhúzunk egy sárgás szűrőt és tisztában vagyunk a legfontosabb hívószavakkal. Akárha a tv2/rtl magazinjai, ott megdöbbentő, megtöri a hallgatást, egy ország szurkolt, itt meg csöcs, vér, robbantás. Ehhez képest egyébként Robert Rodriguez már szinte zavaróan sokat adott a Machete sztorijára. Nem mintha a minden előzmény nélküli medencében kúrás az anyával meg a lányával, vagy a csávó vastagbelét liánnak használó bungee jumping ne volna röhögtetően eltúlozva, de ugyanakkor a rendező annyi havert meg rokont rakott bele a filmbe, hogy végül egész kis sakk-játszmát volt kénytelen kihozni történetként. Holott ezt a műfaj aligha követeli meg. Persze a Machete nem ezzel vonul be a történelembe, hanem azzal, hogy a poénból forgatott áltrailerből egyszer csak megszületett egy valódi nagyjátékfilm, főszerepben azzal a mexikóival, akinek az arcát mindannyian ismertük, a nevét azonban sosem vártuk meg a stáblistán, annyira huszadrangú rosszarcúként erőszakolta a nőket a Con Air, a Desperado vagy az Alkonyattól pirkadatig kockáin. Danny Trejo valószínűleg maga sem bánja, hogy, lássuk be, viccet csinált saját rosszfiúságából. Hiszen az utóbbi években épp a dögös és a ciki között alakult ki az a nehezen kitapintható, viszont rendkívül termékeny határmezsgye, amely nyomán, illetve az irónia és a szarkazmus hátán egy sor kultdarab született, gyakorlatilag itt a szemünk láttára. Igaz ez akkor is, ha a film fogantatásának pillanatában már eleve a kulttá válás lebegett célként előtte, noha ez látszólag fából vaskarika. Akárcsak az egész trash-ploitation. De elemezni fele annyira sem szórakoztató, mint beletörődni, hogy tetszik.

machete

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk No tears, csak Tiersen
Következő cikk Reakciók 30 éve - J.L. halott

No Comment

Leave a reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .