Van abban valami…
…dögös…
amikor Mr. Szakadt Trikó úgy mosolyog oda a nőre, hogy tudod, te is így akarsz mosolyogni minden nőre, aki nem az anyád, őrá csak akkor, ha zsebpénz kell, de kis pöcs vagy te még, mert Bruce Willishez képest mindenki kis pöcs. Még. Persze megy kifelé a korból. Épp ezért:
…komikus…
amikor a vezetőülésből egy oldalra farolás közben szemrebbenés nélkül lép (!) ki a kocsiból és lövi az üldözőt. Mert hát ez a lényeg, ez a parodisztikus katyvasz, amire az Expendables is épült, noha őt ott csak cameo-szinten jelent meg, itt meg hátán viszi az egészet.
…édes…
ahogy az Oscar-díjas Heren Mirren golyószórót fog a kezébe és halomra lövi az embereket. Speciel számomra ez szépen rímel A királynő-beli szerepére, csak az a karakter mással végeztette a piszkos munkát.
…bosszantó…
amikor egy képregényfilmet ígérnek és lesz helyette egy ilyen limonádé, ami a címén kívül szinte semmiben nem emlékeztet az ősanyagra, legkevésbé hangulatában, a füzetek tudniillik meglehetősen komor hangulatú kémregényként tartja számon a rajongótábor, ez a film megy ugye a legjobb indulattal is csak egyszer nézhető jópofáskodás, alibitörténettel, kacsintásokkal, 1 fő jó csajjal, viszont: itt-ott beszarás jó dumákkal. Ettől mondjuk Üvegtigris is lehetne, ha nem szórtak volna el annyi pénzt robbantásokra.
…eszement…
amikor John Malkovich azt kiáltja: „sose hittem, hogy még valaha ezt mondom: de hozom a malacot!!!” Elmesélhetetlen, hogy ez mitől kurva jó, nézzétek meg.
…izzadtságszagú…
hogy összeterelünk pár senior korú akciósztárt, akiknek keménykedős beszólásokat adunk a szájukba csak hogy lenyűgözzük a tinikorosztályt, meg hogy bejön az egészbe a KGB stb. És…
…pofátlanság…
hogy mindezt úgy adjuk el, mint Red-adaptáció.
…megbocsátható…
ha bár mindezt nem is viszi el annyira karikatúrába, mint tette ezt Sly, de azért egy percig sem veszi komolyan magát.
Red – egynek jó.
No Comment