12 remake, 20 folytatás – Ugyanazt nézzük évek óta

Nem fogom feltalálni a spanyolt viaszt azzal, hogy idén is a filmek egy jelentős része folytatás vagy remake, mégis érdemes átnézni, mennyi mindent néztünk újra 2010-ben. Sokat.
(Az alábbi filmek közül többet akár már 2009-ben láthattak a torrentezők, én a magyarországi premier dátumát vettem alapul.)

Ha szigorúan vesszük a remake fogalmát, akkor kiesnek belőle a korábban már száztíz adaptációt megélt alapanyagok száztizenegyedik feldolgozásai, így például az Alice Csodaországban, amit ezúttal Tim Burton formált inkább disney-sre, mint timburtonösre és a Sherlock Holmes, jóllehet Guy Ritchie interpretációja eredeti történet. Ridley Scott a Robin Hood-legendát írta át egy picit, de nagyjából ezzel el is mondtuk a film minden erényét. Határeset Az utolsó léghajlító, hiszen azt Shyamalan egy rajzfilm-sorozat alapján készíti, most is, hiszen trilógia lesz, ha marad még nézője a folytatásoknak, mert amúgy egészen borzasztó. Ha nem is száztízszer, de egyszer tutira feldolgozták már Richard Matheson Button, Button c. elbeszélését, méghozzá egy ’86-os Alkonyzóna-epizódban, idén már A doboz címmel egész estésen borzonghattak rajta az arra fogékonyak (pl. én).

A remake cimke kicselezésére találták ki az olyan folytatásokat, amelyek nyilván nem lehetnek klasszikus értelemben vett második (harmadik stb.) részei az eredeti filmnek, hiszen évtizedek teltek el azóta, és egyébként sem állt szándékában az alkotóknak takra ott felvenni a történet fonalát, ahol anno a vége főcím elengedte. Ellenben a remake-elés egyik lényege, hogy az azóta változott technikák-formák-ízlések szerint updateljenek egy-egy, korábban azt írtam volna: klasszikust, ma már azt írom: bármit, maradéktalanul teljesül. Vagyis már csak valami alibi-összekötő szövegre van szükség, és máris kész a modern folytatás. Így lett az új Tron a 3D-korszak egyik kiemelkedő darabja, hiszen bár a nyolcvanas évek kult-sci-fi-je (ebbe tényleg ennyi kötőjel kell?) trükkjei ma már nehezen vehetőek komolyan, ám a térhatásosodi remek alkalmat nyújtott, hogy leporolják a régi lemezt. Ebből a kalapból mégis inkább a Ragadozók kedvesebb számunkra (ez is bevált húzás, egyszerűen többesszámba tenni az eredeti címben rejlő főnevet a folytatáshoz, már az Alien is ezzel játszott), hiszen az eredeti Schwarzenegger-eposzra (amelynek egyébként készült egy sikertelen második része, de alig találni élő embert, aki megnézte) itt-ott mutatóba utaló filmet Antal Nimród rendezte – zseniálisan!

Idén második részt kapott a Vasember, a Szex és New York, a Kutyák és macskák, a Garfield (kábé ez a mélypont), a Tőzsdecápák, a Paranormal Activity és a Zimmer Feri is, de folytatódott az Alkonyat-, a Harry Potter-, a Toy Story-, a Shrek-, a Kaptár-, a Fűrész-, a Jackass-, az Üvegtigris-, a Step Up-, a Narnia Krónikái-, az Arthur– és az Apádra ütök-saga is. Ráadásul a fenti lista egy jelentős része semmi más, mint 3D-alibi.

Külön kategória A tetovált lány, hiszen mind az, mind folytatása A lány, aki a tűzzel játszik idei premier volt itthon és mivel az alapanyag is egy könyvtrilógia, a megfilmesítésnek is csak így van létjogosultsága. Mint tudjuk, közben már készül az amerikai változat.

Sas Tamás Presszó 10 év c. darabjáról nem tudok mit mondani.

 

Gyakorlatilag egy az egyben forgatták újra a 8 és 1/2, a Mocskos zsaru, a Rémálom az Elm utcában és A karate kölyök c. filmeket. Federico Fellini önreflektív gyöngyszeme és a legtöbb jó csajt beválogató film címét magáénak tudó musical között a Kilenc c. Broadway-darab áll a táplálékláncban; a színpadra adaptált filmet vitte vissza a vászonra a műfaj modernkori pápája, Rob Marshall, de még a legjobb betétdal Oscarjáért folyó versenyben is alulmaradt. A kritikusok erős közepesre ítélték a gigaprodukciót, kivéve minket, mert a Hetedik sor meglepő módon élvezte Daniel Day-Lewis kamu-olaszát.

Az egyik legmeglepőbb remake idén Werner Herzog nevéhez fűződik, aki isten tudja, milyen megfontolásból, de újraforgatta Abel Ferrara 1992-es Mocskos zsaru című komor drámáját. Sem az alapanyag, sem az adaptáló személye nem egy tipikus jelenség a remake-bizniszben, és az újratöltést sem az azóta eltelt idő, sem semmi nem indokolta. A végeredmény mégsem lett annyira rossz. Bár inkább csak filmtörténeti érdekesség.

Akkor már sokkal inkánn követi a trendet Freddie Krueger feltámasztása, most amikor a horrorok felmelegeítésének szégyenteljes korszaka még az utolsókat rúgja. Samuel Bayer videóklip-rendező érezte elég tökösnek magát ahhoz, hogy elkészítse A Rémálom az Elm utcában 2010-es verzióját, de a közönség viszonylag hamar visszarántotta őt a valóságba. Illetve ahogy vesszük: anyagilag 30 milliós pluszban zártak, de Bayer ezzel bizony nem kerül be a horror-panoptikumba.

A karate kölyök újrájába igyekeztek beletenni mindent, ami 2010-kompatibilissé teheti a nyolcvanas évek b-filmeinek egyik kiemelkedő darabját. Egy klasszikus harcművészeti ikon, egy jónevű feltörekvő gyerekszínész, nevelő célzatú internacionalizmus, betétdal Justin Bieberrel és pofátlan Kína-marketing, ha már tettek bele pénzt. Az Y-generáció talán élvezte is. Én már öreg vagyok bohócnak.