Láttátok feleim…bár csukva maradt volna! A 2010-es naptár lapjait gyorsan helyezzük az iratmegsemmisítőbe! Na nem mintha így feledhetnénk, ám milyen esztendő az, amit átvészelve a magyar ember csupán annyival lesz okosabb, hogy megtudta népünk buli himnusza a Ding-Dong.
Úsztunk az árral, vörös szemmel sírt az ország. A Mexikói-öbölben dollár milliókba került az olajos hal. Esztelen Koreában ágyúszóval szomszédoltak, prüszkölő vulkánok Kánaán helyett. A lyukon nőtt a zsebünk, miközben a kapzsikat kezdte felfalni az árnyékuk. Remegve léptünk a Margit-hídra, a még mindig gyors ütemben épülő 4-es metró alagútjában a munkások chilei bányászokkal kávéztak. Demszky kertek alatt (nem busszal) távozott, keveset Hagyót maga mögött.
Eredet(i) alkotás alig jutott a vászonra, talán ha 3D-s a Zimmer Feri. Jóllehet az (Üveg)Tigris éve volt, jövőre koplal majd a szakma, mert ahogyan mindenkit fővilágosítottak, az elmúlt két évtized támogatása házimozikba forgott. Hőn szeretett Tanúnk belefáradva vette kalapját, fittyet hányva az idei bőséges narancstermésre. Mel Gibson élete passió játékra váltott, s hiába vert hollywoodi mintára asszonyt Kamu Roland, neki jövőre nem lesz filmje a mozikban. Leslie Nielsen hiányozni fog ebből az esetlen világból, és elárvult a kanál Minden lében.
Claudia sírt, nevetett, feltámadt, kétlábon hizlalva a bulvárt. Szakács Lázár félrekavarta a lecsót, míg Nyuszómuszót utolérte a fekete özvegy csókja. Hiába dolgozta fel Christina Aguilera Kovács Kati számát, tovább fogjuk Szenes Iván slágereit hallgatni.
Az adásokban kevés volt a hála. Pákó fején nyers maradt a tojás, csótányból lett a mentor, és kiderült Ildikó a nemzet könnyzacskója. A sorsot zabolázók céges mobilról küldözgették az emelt díjast, bosszantva a főnöküket. Vérprofik rendezték a Shakespeare drámát: „Te is öcsém, Tamás?”, Attila Boccellitől a kávédaráló hangú zsonglőrig ámult a honpolgár. A messziről jött fiú dadogva erőszakolta nyelvi örökségünk: „könny a színpad szokott szemembe, ha szív a közönség”. A honi Piaf sem repülhetett a siker szárnyán a stúdión túlra, mert a média mozsárágyúja könnyedén leszedte a verebet.
A marcipán kerítés mögött újra nyitotta kapuit a vásári kukkolda. Zuhany alatt nyílik a rózsa, paplan alatt polírozzák a legények a bohócot, ha hanyag a vágó, jut más is a képernyőre…halló, ki hány? …kínjában Barbibébit olvasott a nép a metrón.
Berki Krisztián lengetve jelezte a világnak, milyen nemzet volt a magyar, Buci csupán lóerővel bírta. Sebastian inkább adott, mint vett el a Forma 1-től, a Barca vébét nyert a spanyoloknak. Paul a tippmixgyilkos polip zavarában kimúlt, mikor egy hazai drukker azt tudakolta: Vajon válogatottunk kijut-e a 2012-es Eb-re?.
A Pultban hagytam tíz évet, letettem 1-2 keresztet, drága Nagyapám szíve sem lüktet már. Alkalomadtán sokunknak jól jönne egy „lélekdonor”. Addig is pötyögök a billentyűzeten, míg nem lesz belőle kényszerű négykezes. A szerelem maradjon jövőre az egyetlen világméretű kór! Szeressünk jobban, mert idén sem ment! 2011-ben is próbálom meglátni a szivárványt az ország felett!
Boldogabbat Mindenkinek!
No Comment