Néhány hetes késéssel, gondolván, nagy csavar a film végéről úgyse nagyon derülhet ki, letudtam végre az Üvegtigris 3-at. Mindezt kissé lebiggyesztett szájjal írom, mert bár előzetesen már egy videóban kielemeztük a sikert, mi több, meg is előlegeztem neki a dicsérő szavakat, azért összességében csalódtam. Ha feltettem a kérdést, valóban ennyire prosztók vagyunk-e, hogy elég néhány beböfögött poén, dramaturgia meg a hátsó udvarban elásva, egyenes derékkal válaszoltam, elég bizony, nehogy már ne nevessek, amikor arra lehetőség van. („Anyámmal élek, babettával járok, és ne is legyek kemény?”) A szar poén is poén, de hogy hárompercenként elhangozzon az ízirájderöcsém, hogy a Joli épp annyira bukkanjon fel, hogy bebassza a körmét, hogy a Sanyi hülyesége nonstop jelen legyen: na ennyire viszont nem vagyok prosztó. És ezt úgy értsük, hogy a harmadik rész szinte csak felsorolja, és jó sokszor el is ismétli a nyomaték kedvéért, miért is szerettük meg az Üvegtigrist. A szlogenné vált dumák ismételgetése így viszont erőltetett, a Szabó Erika seggére felhúzott marketing (megengedem, itt inkább a sajtó az elkövető, nem a hivatalos kommunikáció) meg olcsó. Nem azért, mert hogy ne lenne jó segge, persze hogy. Ugyanakkor, hogy még mindig elröhögök rajta, ahogy Reviczky bazdmegezik, az megint engem minősít, de hát istenem.
Persze, azért így is szerettem, csak nem csapkodtam a karfát, ahogy pedig azt szerettem volna. Minden eddiginél kerekebb történetet találtak viszont ki Rudolf Péterék, téves következtetés lenne viszont azt gondolni, hogy ez szükségszerűen a poénok romlásához vezetett. Francokat. Semmi összefüggés a kettő között. Mint ahogy azt is inkább csak utólag hámoztam ki, hogy valahogy itt több a dráma, mint a komikum. Hogy Lali itt, így vagy úgy, de tényleg megelégeli, hogy ő egy senki. Akin már két rész óta röhög az ország, épp azon, hogy egy senki. És nekiindul a világnak, hogy egyszer az életben legyen már neki is egy jó napja. Végül azt mondja, határeset, szerintem azért egy nap két nőt lebüntetni egy villában nem éppen határeset. Azon gondolkodom, hogy végül is mit érezhetett másnap. Amikor ennek a kalandnak vége lett. És ha ez jár a fejemben, nem a poénok, akkor az most jó vagy sem?
No Comment