Akik bumerángon vasalták a nadrágjukat…
Porfelhőből kirajzolódó cserzett arc, a kalap karimája alól szúrós tekintet készül farkasszemet vívni. Orbit helyett bagót rág, whiskyvel öblöget, egyenes háttal ül a nyeregtől feltört fenekén. Nevét felváltotta egy ráragasztott tulajdonság. Hiába ér haza napnyugta előtt, házastársa többnyire csak négylábú. Szűkszavú, tudja, ha valaki hosszan beszél, az saját nekrológját mondja fel. A féltett becsületért, de egy vonzó fehérnépért bárkit kilyuggat, ám megeshet, hogy temetésén kóbor kutya sem ugat. Kevesek legendája szeli át a végtelen prérit, ám ha igen abból a filmgyár még száz évig merít.
Amíg belovagol hozzánk Coenék új mozija, addig is egy csipetnyi nosztalgia arról a műfajról, amit mindig eltemetnek, de jól láthatóan sosem fog kihalni.
Egy kis westernfilmes leltár a műfaj zeneszerzőjével:
***
Három kellemes emlék az elmúlt pár esztendőből, amit a hazai mozik is vetítettek:
A leglíraibb, Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford, Roger Deakins operatőri remeklésével.
***
A Börtönvonat Yumába A félszeműhöz hasonlóan remake volt, még sem kellett szégyenkezni.
***
Az ajánlat, Nick Cave forgatókönyvet és filmzenét írt, mellesleg kiderült létezik ausztrál western, köszöntük szépen!
No Comment