Férfit látok álmaidban

Míg Cannes-ban épp arra gyűlnek a rongyrázók, hogy Woody Allen itt mutatja meg elsőként legújabb, Éjfél Párizsban című filmjét, mi még az eggyel előbbinek örülhetünk ha és amennyiben nem vagyunk akkreditálva a vörös szőnyegre, hanem a budapesti mozik műsorából mazsolázunk. Márpedig ez utóbbi a helyzet, ezért kicsit rossz szájízzel ülhetünk be a Férfit látok álmaidbanra, és ez még semmi ahhoz képest, amit kifelé fogunk érezni

Nem hiszem, hogy maradt volna bármi újdonság, ami még elmondható Woody Allen életével, világlátásával, humorával, filmjeivel kapcsolatban, ezért nem is mennék bele most nagyképűen az alkotásnak az életműben elfoglalt szerepébe, mert ez amilyen okoskodóan hangzik, épp annyira volna felesleges. Nála nincs olyan, hogy valami nem illeszkedik, mert épp úgy viselkedik, ahogy korosztályából igen sokan, vagyis hogy képtelen tudomást venni róla, a dolgok változnak. Márpedig ezredszerre nézve ugyanazt már jóval kevésbé őszinte örömmel csapdossuk egymás seggét a földhöz, hogy jaj de jó, megint itt egy Woody-film. Persze túlzás lenne azt mondani, hogy soha nem lép ki a saját szerepéből, mert ha csak az elmúlt néhány évet nézem, a Kasszandra álma és kicsit a Match Point is képes volt felmutatni némi frissességet, ahogy azt egy zsenitől el is várja a közönség, még ha nyilvánvaló eszköztára ezer közül is felismerhető. A Férfit látok álmaidban esetében viszont szívem szerint már a zsáner-rubrikába is azt írnám hogy „Woody Allen-film”. Mintha körülbelül 1974-et írnánk. Mindez felveti a kérdést, meddig számít egy alkotó a saját elképzeléseihez imponálóan ragaszkodónak és mettől avíttnak?

Jó film-e a Férfit látok álmaidban? Egyébként igen, és ez csak egy kicsit határozatlan igen, de ha minden jóérzésünk ellenére mégiscsak „elhelyezzük”, nos, ahol a szakírók elhelyezni szoktak, a világon semmi bátorságot, kockázatvállalást, vagy új ötleteket nem találunk. Az a rossz érzés kerít hatalmába, hogy egy-egy premierje ma már inkább társasági esemény, ahova egyébként mi még csak meg se vagyunk hívva, mintsem egy filmélmény, amit a közönség már hetekkel korábban lélegzetvisszafojtva vár. Aki kint van Cannes-ban dobjon egy kommentet, hogy ott mi újság.