Apa a szememben egy hős személy


Hanula kolléga megrendelésére azzal kezdeném, hogy Jackman keze Vasököl, mer’ oda üt, ahova köll. Na, ennyit a triviákról, de egyébként meg tényleg: oda üt, és tényleg ő az, aki. Mert itt és most az igazán acélos nem is a robot(ok), hanem az ausztrál übermacsó, aki tökre mindegy, hogy tejareklámban vagy Rozsomákséróval, esetleg hazafias melodrámagiccsben pózol az ausztrál naplemente jótékony fényében, egyszerűen annyira jól áll neki a nagyvászon, hogy még azt is elhinnénk, ha nyitott konzervdobozokat tanítana meg Halász Judit-dalokat énekelni a Szárnyas fejvadász venezuelai remake-jében. Mondjuk, Halász Judit nincs is messze e pedagógiailag ugyancsak ambiciózus, meglepően jól működő mozidarabtól, hiszen az örök életre hiteles és nélkülözhetetlen művésznő új lemezének címe Apa figyelj rám – ez a reklám helye, teljesen vállalom –, és itt meg arról van szó, hogy te borostás, napszemüveges seggfej, hát figyelj már ide, ne menőzzél a borostáddal, hanem tessék apaként viselkedni, most, hogy már nem él az anyukám.

Igen, igen, a Túl a csúcson találkozása a Transformersszel, miközben az Éjszaka a múzeumban rendezője integet Rockynak – simán lehet ilyeneket írni meg mondani, mert van párhuzam és lipilopi bőven (ráadásul, mint ismeretes, még az Alkonyzónának is köze van a dologhoz, jujj). Viszont az a helyzet, hogy a Vasököl az a film, ami nem várja meg, hogy megvádold bármivel, még csak nem is kér elnézést, hogy elfelejtette közölni: ő bizony egy minden nyállal megkent gyerekfilm. Úgy kábé a kamionos-országutas főcím alatt elkezd működni, és eléggé el nem ítélhető módon, kisebb megbocsátható közjátékokat leszámítva abba se hagyja a végéig, amikor is olyan lelkesedés (és igen, picit a szipogás is, akkor meg mi van?) lesz úrrá a kilóra megvett, hozzám hasonló örök kölkökön, hogy legszívesebben felhívnám apámat: ha tényleg divatba jön majd ez a robotos-bokszos dolog, újítsunk már fel egy ilyen fémharcost vagy mit, és beszéljük meg közös dolgainkat.

Ám ha persze valaki úgy érzi, hogy inkább passzolna, mint mögöttem az a két srác, akik minden egyes jelenetnél fontosnak tartották hangos kommentárokkal és gúnyos röhögéssel kinyilvánítani nemtetszésüket és mélységes felháborodásukat, na, annak persze nem ajánlom a Vasököl megtekintését. Elvégre ez csak egy robotos akciófilm, és van benne egy jelenet, amikor a kisfiú az Atom nevű (!) robottal táncol, az apu meg nézi őket, a végén meg apu lesz a srácnak a minden, neki meg a srác – szóval hányinger az egész, és maximálisan hiteltelen és egyébként is, szánalmas, aki hisz az ilyenekben. Vagy az ilyeneknek. A hollywoodiaknak. De talán meg mégsem, mert jó esetben egyszercsak mégiscsak az lesz a fontosabb, hogy mit gondol rólam a gyerek, és ha az ilyen ravasz, játékpromónak álcázott, profi high-tech melodrámák miatt bármelyik utód akár egy picit is hiszi majd, hogy az ő apjában ott bujkál a stressz mögött egy little, ordinary Hugh Jackman… Hát, akkor biztosan megérte elherdálni a moziban azt a sok lóvét.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Néma csönd
Következő cikk Álmok otthona

No Comment

Leave a reply

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..