Szívből köszönöm a Zalanmar nevezetű Youtube-felhasználó általam címként felhasznált kommentjét – találóbban aligha lehetne összefoglalni Andrew Niccol nagyszabású blamájának leglényegét. A Gattacával ígéretes rajtott vett, aztán következő filmjeivel (Simone, Fegyvernepper) az ambiciózus középszinten ragadt író-rendező ugyanis elkészítette az év legröh
ejesebb sci-fi-akció vagy mittudoménmilyen filmjét, melyben az idővel kapcsolatos szólások és mondások próbálnak valamiféle utópiává összeállni, de ehelyett csak a döbbenet marad, na meg az örök tanulság, hogy egy jó ötlet még nem ment meg feltétlenül a totális leégéstől.
Szóval a Lopott időben az van, hogy nincs pénz és öregedés, 25 éves korban megáll a ráncosodás, mindenki hamvas és csinos – de onnantól csak egy éved van, a többit meg kell keresni, vagy el kell lopni másoktól. Mindenért idővel fizetsz, a kávéért és a kajáért éppúgy, mint a vízért és a villanyért, a folyószámlád alakulását pedig a kézbőrödön kísérheted figyelemmel, egy beépített digitális tetoválás formájában. Ennyit az előkészületekről, s mindezt csodásan meg is lehetett mutatni a trailerben: Justin és Amanda fut, szalad velük az idő, a rendszer rendvigyázó időizé közege, Cilian Murphy szigorúan néz, amit nagyon tud, úgyhogy indulhat is a hajsza. Justin közülünk érkezik, egyenesen a gettóból, ahol néhány perc csak a minimálbér. Bezzeg a másik zónában ásítanak a milliomosok, ráérnek, némelyik még a következő évezredet is megélheti, ha akarja. De inkább a fejét vakarja. Mint a néző. Csak ő más okokból.
A felvázolt világ nagyjából ennyi, és leírhatatlanul elkeserítő, hogy meg is marad vázlatnak: marad annyi, hogy milyen vicces, amikor az anyós, a feleség és a lányka ugyanolyan bombanő, a gonosz időbankost meg Weisnek hívják, ami nyilván nem zsidózás, de akkor mi? Sosem fogjuk megtudni. Mint ahogy azt sem, hogy miből gondolja bárki, hogy attól lesz valami tudományos meg fantasztikus, vagy egyszerűen csak érdekes, ha belerakunk három futurisztikusabb autót és egyes rendőröknek is hülye lesz a ruhája, valamint ötpercenként blablázunk valamit a halhatatlanságról, de olyan modorban, hogy egy lelkiismeretes Hegylakó azon nyomban lecsapná a fejünket egy bazinagy szamurájkarddal. Arany Málnát neki!
No Comment