Az írás sem egy lakodalmas menet

Filmíró napok a Millenárison – tévésorozatok

Amikor a legnagyobb húzónév, Andrew Vajna az első adandó alkalommal közölte, hogy életében egyetlen egyszer csinált tévésorozatot és az is megbukott, épp ezért sokat nem tud mondani ebben a témában, egy pillanatra úgy tűnt, ez a buli is meghalt. Aztán mégis csak úgy döntöttünk, hogy egy Hollywoodban edződött producertől az is hasznos infó, ha a bukásról beszél, főleg hogy a jobb poénok csak ezután jöttek. Nagy Tamás, a Jóban Rosszban producere többek között arról beszélt, hogy ő maga nem néz napi sorozatokat, míg Fodor Gergely, a Médiahatóság elnöki kabinet igazgatója beismerte, nincs is otthon tévéje.

Középiskolás fokon

A Sarah Connor krónikái elhasalását (mert hogy erre utalt Vajna) felemlegetni egyébként tényleg nem volt haszontalan. Egyrészt a kormánybiztos az egyenes „Mért bukott meg?” kérdésre az egyenes „Mert rosszul csináltuk meg” választ adta, és egy pillanatra itt azt éreztem, baszki, tényleg van mit tanulnunk. Magyar alkotótól mikor hallod, hogy rosszul csinált valamit? Hülye a forgalmazó, hülye a média, a közönség pláne, illetve végső soron a kormány tehet róla. „Rosszul volt megírva, rosszul volt kivitelezve. Tévedés volt azt hinnünk, hogy egy középiskolai környezetbe ültethető a franchise, ez teljesen idegen a Terminátortól.”- mondta Vajna. Én egyébként szerettem a Sarah Connor krónikáit, sajnáltam anno, hogy már eleve egy baromi késői műsorsávra tolták be, mert így aztán tényleg annyi esélye volt, mint egy az emberarcú Gyurcsány Ferencet bemutató biopicnak a Filmalap-pályázaton.

Nézzünk magunkba, fiatal wannabe írók kicsit azért még amolyan Hank Moody-s életérzésként tekintenek az írásra, és ezt az álomképet például Fonyódi Tibor, a Hacktion és Tűzvonalban írója hesegette el: „az elmúlt 72 órából körülbelül ötöt aludtam, mert meg kellett írnom egy teljes évad forgatókönyvét. Magyarországon ilyen helyzetbe is kerülhetnek az írók, holott ez kreatív alkotásra nyilván alkalmatlan.” Vagyis megállapítottuk, hogy Magyarországon is megvan mindaz a szellemi tőke (ezt mindjárt kétségbe vonom), amely egy nemzetközi sikerű tévésorozat megszületéséhez szükséges, de ha egyszer nincs rá lehetőség, konkrétan nyilván: pénz, akkor a vezető írónak és a producernek bizony ki kell nyesnie a papírról az olyan ötleteket, amelyek józan keretek között kivitelezhetetlenek.

Szappanért hajolva

Nincs adatom, hogy a hetediksor.hu olvasóinak milyen hányada rajong a Jóban Rosszban (ja, a tv2-nek évek óta gondot okoz a magyar helyesírás, ha címet kell adni) sorozatért, de azért lejegyzem, hogy Nagy Tamás visszaemlékezése a szappanoperában pár hónapja (egy éve?) végbement nagy tisztogatásra is a tanulságosabb anekdoták közé tartozik. A JR nagy gázban volt akkoriban, csökkent a nézettség, a producer ezért fentről egy határidőt és szabad kezet kapott, hogy hozza vissza a szarból a kormányzást, különben lehúzzák a rolót. Ő pedig elhatározta, hogy a karakterek (akiknek száma eleve sokkal nagyobb volt, mint egy hasonló külföldi sorozatban, ilyenekre is érdemes odafigyelni!) nagy része tök unalmas, ezért megmondta az íróknak, hogy szépen szivárogtasanak be a kórházba terroristákat, akik egyszer majd jól leölik a szereplők egy jelentős hányadát. Drasztikus lépés volt, de állítólag bejött.

A közönség soraiban ülők nagy részét feltételezhetően azok adták, akiknek egyelőre csak tervei között szerepel, hogy forgatókönyvüket meg is valósítja valaki, ezért számukra talán a pályázatokról való pár gondolat lehetett hasznos. Elvileg az NMHH pályázata szinte műfaji megkötés nélkül várja az ötleteket, de azt mindenki tudja, hogy jelenleg  nem ömlik a lé az iparba, vagyis jó, ha 8-10 terv léphet tovább a megvalósítás egy újabb szakaszába. És az még messze nem a képernyőre kerülés. Szóval a helyzet nem reménytelen. Ahogy a lottó ötös sem. Ehhez kapcsolódik még ugyanakkor, hogy Krigler Gábor az HBO-tól az év elején kiírt tévésorozat-ötlet pályázatuk tanulságairól elmondta, hogy a beérkezett 265 pályázatból kb. 150 már a formai kitételeket sem tartotta be. (Igaza volt Fodor Gergelynek, amikor felemlegette, hogy egy jó filmötlet elfér egy söralátéten.) Amitől nekem az az érzésem támadt, hogy nem hogy írni, olvasni sem tudunk. Illetve felmerül a kérdés, hogy akkor most vajon melyik igaz, hogy Magyarország ontja magából a tehetségeket, akik húsz év múlva talponállókban fogják mormogni a „hejj, ha ezer kilóméterrel nyugatabbra születek…” kezdetű siratóéneket, vagy olyan ez, mint a futball, hogy mindenki azt hiszi, ért hozzá, pedig francokat? Szerinted?

Hozzászólások

hozzászólás