Holdfény királyság (Moonrise Kingdom) r.: Wes Anderson. sz.: Gilman Jared, Kara Hayward, Bruce Willis, Edward Norton, Bill Murray, Harvey Keitel, Frances McDormand, Jason Schwartzman, Tilda Swinton, színes, feliratos, amerikai vígjáték, 94 perc, 2012 (12)
Nem tudom, mondták-e már rá, hogy az egyik legeurópaibb stílusú amerikai rendező, nekem most valami ilyesmi jár a fejemben, így pár órával a Holdfény királyság megtekintése után. Aztán próbálom a saját hajamnál fogva kihúzni magam ebből a mustársárgára fakult vízióból és hűvös tényszerűséggel kielemezni Wes Anderson legutóbbi filmjét, de ilyenkor ez nem megy ám olyan könnyen. De aztán beismerem, hogy a 43 éves rendező nagyon is tisztában van a hollywoodi történetmesélés mikéntjével is, egyúttal az egyik legszerethetőbb élő bizonyítéka annak, hogy furcsa módon mégis Amerikában készülnek a közönség érdeklődésére leginkább számot tartó művészfilmek. Másképpen fogalmazva, mivel európai értelemben vett agymenéseket odaát azért relatíve kevesebben készítenek (más megközelítésből: akárhogy művészkedik valaki, sosem felejti el, hogy a film a közönségnek készül, és nem csak a fesztiváloknak), a legszimpatikusabb átmenet a szerzői és a kommersz között az olyan rendezők keze közül kerül ki, mint Wes Anderson. A Holdfény királyság egyelőre nem megkoronázása életművének, ahhoz ugyanis még elég fiatal, hogy ilyeneket mondjunk róla, de a vörös szőnyeg továbbra is jár a talpa alá.
Nyaralni mentem, majd jövök… folytatás a port.hu-n >>
No Comment