Most, amikor a tehetségkutató műsoroknak köszönhetően naponta zúdulnak ránk az újabbnál újabb zenei próbálkozások nehezen találni igazi értéket képviselő és mélységet közvetítő fiatal zenészeket. Azon keveseknek pedig, akik léteznek sajnos nincs könnyű dolguk, mert megfelelő hátszél nélkül maximum tiszavirág életű karrier vár rájuk (vagy még az se).
Ilyen sokat ígérő formáció az Elefánt együttes. A banda pár évvel ezelőtt Szombathelyen látta meg a napvilágot Szendrői Csaba énekes és Tóth András gitáros vezényletével, de a véglegesnek mondható zenekari felállás csak nem rég 2012-ben született meg. Zenei stílusukat előszeretettel aposztrofálják úgy – igen találóan – mint enyhe pszichedéliával kevert posztsanzon.
Jó magam 2009-ben találkoztam az énekes szárnypróbálgatásával, az akkori felvétel leginkább „csak” a közös zenélés örömére született, a hangminősége sem volt tökéletes, mégis egyfajta hihetetlen szuggesztív erőt árasztott.
Ezek után 2011-ben Elefánt néven érkeztek meg a köztudatba. Bár először nem azt kaptam, amit vártam, de mentségül szolgáljon az a tény, hogy nem is élőben hallgattam meg őket, hanem egy a youtube-ra feltöltött felvételről szemezgettem. Úgy gondoltam, hogy túl nyersre sikeredett a zenekar stílusa és zavaró volt az is, hogy mintha nem lenne összhang a zene és az ének között. Csalódtam. Pont ezért azonban nem volt kérdés, hogy élőben is látni akarom őket, igaz féltem attól, hogy az első benyomás végleges lesz.
Szerencsére nem így történt, sőt az egykori kiforratlan szuggesztivitás most a zenével és a szöveggel olyan tökéletes kohézióban jelent meg, hogy az embert nem tudta nem magával ragadni a zenekar. Minden összeállt egy egésszé és ez a koncert elejétől végéig egy pillanatra sem esett szét. Annak ellenére, hogy néhol a Quimbyre, néhol pedig nagyon halványan 30Y-ra emlékeztetett a szöveg és a hangzás kettőse, a zenekar olyan egyedi hangulatot teremtett, ami már nagyon hiányzott a fiatal magyar alternatív zenei életből.
A dalszövegek egyfajta sajátos mélységet közvetítenek, amit igen árnyaltan kísérnek a hangszerek és mindehhez tökéletes eszközként társul az énekes egyedi hangszíne. A zenekar olyan élményt nyújt, amelyre később is jóleső borzongással gondol vissza az ember. Ezen belépő után minden alappal kijelenthető, hogy az Elefántnak létjogosultsága van a hanglemezboltban (májusban jelent meg az első EP-jük).
http://elefantmusic.bandcamp.com/
http://www.facebook.com/elefantofficial
No Comment